Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története

Ha ólommentes bárminő fajansz v. porcellán mázban rézoxydot oldunk és oxydáló tűzben simára olvasztjuk a mázat s' csak akkor vezetünk a kemenczébe redukáló gázokat, akkor minden gondolható vörös színezetten lép fel a Cu20-nal festett máz. Ha hosszabb ideig tart a redukáló láng hatása akkor szép fémlüszterek keletkeznek. Chrómmal v. kobalttal festett rézmázokkal oly hatásokat lehet előidézni, mint aminőt a valódi chinai flambé tárgyakon látni. Ezen eljárást lehet muffel kemenczóben is végezni. Dr. Wartha Vince akad. r. tag műegyetemi tanár." Wartha tehát úgy jutott sikerhez, hogy réz- vagy ezüsttartalmú keverékkel bemázolt tárgyakat a tokos kemencében oxidálta, majd a tok belsejébe vezetett gázzal redukálta. Az oxidálást és redukálást ismételten elvégezve létrejött a szép vörös szín. Vagyis a máz az oxydáló tűzben vette fel a réz- vagy ezüstvegyületeket. „Deck mindezekről egy szóval sem tett említést" — utalt Wartha a vörös lüsztertechnikát újra megfejtő kéziratában. Utána még tovább kísérletezett, ós csak a teljes bizonyosság tudatában 1893. júl. 5-én írt levelében szögezte le a kerámiatörtóneti tényt: „A gubbioi Giorgo Andreoll mester híres, áttetsző rubin és ezüst lüsztere nem titok többé! Nem kell már az Iparművészeti Múzeumba mennie, nálam is láthat hasonlió lüszterrel díszített próbalemezeket. Jöjjön mielőbb Pestre, hogy láthassa a darabokat." — fejezte be levelét. Zsolnay felsietett Pestre és Wartha így örökítette meg a percet, amikor Zsolnay az első, sikerült eozinvázát kézhez vette: „Apró kancsóhoz hasonló edény ez, máig is megvan gyűjteményemben. Az eozin csak félig takarja, és a szép vörös résszel szemben a másik oldal szintelen, sárgásfehér. Mégis ebből a kicsiny kancsóból, illetve a rajta lévő foltból indult ki mindaz, amit ma széles e világon Zsolnay-technika néven Ismernek...Az öreg fazekasmester dolgos kezével megsimogatta, sőt meg is csókolta e kis edényt. Ehhez fűződik az első siker minden izgalma és meghatottsága" — írta Wartha 1907. évi visszaemlékezésében. Az eozin diadalútja A kezdeti nehézségeket aránylag rövid idő alatt leküzdötték, mint M.Zsolnay Margit az egykori feljegyzések és leltári adatok alapján írta: „Az első eozinok enyhe fómfényű vörösek voltak, ezeket követően világosrózsaszín alapú edények készültek, amelyeken a fehér dekor úgy hat, mint egy végtelenül finom