Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Lénárd Fülöp magyarságához

személy megkérdezését sem tartom biztos módszernek. Lehetnek az embernek szubjektív indokai nemzetiségének megtagadására, vagy fordítva: egy nemzetiséghez való tartozás deklarálására, és ezt politikai értelemben, az egyén szabadságára hivatkozva, bizonyára el is kell fogadnunk. Ámde egy történelmi, kultúrtörténeti tény utólag akkor sem befolyásolható, ha az érintett szeretné. Egyszer részt vettem egy vitán Ulmban, Einstein szülővárosában, ahol a város vezetői azt kérdezték a tudománytörténészektől, szabad-e a városnak Einstein-emlékhelyét létesítenie, amikor Einstein megtagadta németségét. Válasz pontosan annyi érkezett, ahány variációt logikailag el tudunk képzelni. Megérthető a város tanácstalansága is, hiszen Einstein valóban az ő szülöttük, és a németség tudományának egyik legfényesebb csillaga. A nemzetiség megállapításának egyik eljárása az állampolgárság: ha valaki magyar állampolgárként, magyar útlevéllel utazik, magyar. A baj az, hogy ez közigazgatási kategória, és a szellemi határok ritkán esnek egybe a közigazgatási határokkal. A nemzetközi szakirodalomban sincs persze egyértelmű, mindenhol szalonképesnek tekintett indikátorrendszer. Érdekes megoldás egy német lexikoné, amely nem deutschnak, hanem deutschsprachignak nevezi tudósait. Szép számmal találunk benne magyarokat. Legalább ugyanilyen szép számmal kimaradt magyarokat, akik pedig legalább annyira deutschsprachigok voltak, mint akiket nem hagytak ki. Aztán léteznek vállalt önkényes megoldások is. Olyanok például, hogy a szerkesztők azt mondják, ha valaki X évet (például tizet) dolgozott valamelyik országban, nyugodtan sorolhatjuk az adott ország tudósai közé. Mert, persze, egyáltalán nem írja elő valamely priori szabály, hogy a tudósok és a nemzetek között egy-egy megfeleltetést kellene végezni. Nagyonis lehetséges, hogy valaki egyszerre több nációhoz tartozik, akár egyidőben, akár élete különféle szakaszain. Talán Teller Edét kellene megkérdezni erről az élő klasszikusok közül. Hozzászólásomban tehát azt szeretném hansúlyozni: a tudósok nemzetekbe sorolása nem triviális. Ha valaki komolyan vitatni akar egy adott esetet, mondjuk Lénárd Fülöpét, síkos talajra téved: nem elég egyik vagy másik tényt elősorolni a nem túl jól ismert életrajzból, hanem valamiképpen azt Is meg kell adni, mit tekintünk egy nemzethez való tartozás kritériumának. Ezután folyhat vita a kritériumokról, a tényekről és a tények értelmezéséről egyaránt. Ennek híján azonban csak privát érzésekről szóló beszámolóról lehet szó, vitatni igazából nincs mit.