Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Bartha Lajos: Az első magyarországi Meteorológiai és Csillagászati Múzeum

szerkesztett „zivatarjelzők", amelyek ugyan a zivatarok regisztrálására alkalmatlannak bizonyultak, de a korai rádiózás emlékeinek számítanak [Jelentés 1902]. A meteorológiai gyűjtemény érdekes darabjainak számítottak a Lambrecht-féle „higiénikus" műszerek: olyan hőmérő és légnedvesség meghatározó eszközök, amelyek a szervezetre már káros páratartalom mindenkori értékeit jelezték. A múzeum, gyűjtőköréből voltaképpen már távol esett néhány érdekesebb tárgy, amelyek Konkoly személyes érdeklődósét jelezték. Konkolyt sokat foglal koztatták a gőzgépek, hajógépek katasztrófái (például a kazánrobbanások), utóbb a villamos berendezések balesetei (például túlfeszültség miatt leégett kapcsolók). Ilyen balesetek, robbanások, tanulságos maradványait is gyűjtötte, és a múzeumba helyezte el [Bartha 1992]. Néhány érdekes, olykor furcsa tárgy is helyet kapott a múzeumban. Talán legnevezetesebb volt ezek között Petőfi Sándor olvasó-nagyítója, mint egyedüli tárgyi bizonyítéka annak, hogy nagy költőnk egyik szemével rosszul látott. A nagyító eredetét hitelesítette, hogy a jeles kritikus, Gyu/ay Pál — aki gyűjtötte a Petőfi-emlékeket — hagyatékából került Réthly Antal meteorológus apjához, tőle pedig a múzeumba [Réthly 1906]. Petőfi Sándor 1842-ben fényszűrő nélkül nézte végig az akkor látható teljes napfogyatkozást, és egyes következtetések szerint egyik szeme az erős fénytől tartós károsodást szenvedett. Erre vonatkozóan azonban sem a költő, sem ismerősei közvetlen feljegyzést nem hagytak, ezért szemhibáját egyedül olvasó-nagyítója igazolná. Egy másik érdekesség a híres angol csillagász, Sir William Herschel ugyancsak csillagászkodó húgának, Caroline Herschelnek tolltörlője volt. De látható volt itt Kisfaludy Sándor napórája, amelyet József nádor ajándékozott a költőnek és a család leszármazottja, Kis faludy Jolán juttatott a múzeumba [Jelentés 1902]. Szép ós gazdag volt a múzeum fényképezőgép-gyűjteménye, főként az akkoriban használatos fotóoptikák terén. A Hopp Ferenc-féle látszerészettörténeti gyűjteményt már említettük. Ezt több, régóta fennálló Iskola hasonló tárgyai egészítették ki, és így önmagában is érdekes optikatörténeti múzeumot alkothatott volna. Egészében a Meteorológiai és Csillagászati Múzeum némileg „eklektikus" jellegű volt: a kiállításnak mintegy a fele, kétharmada alkotta a légkörtani ós asztronómiai gyűjteményt, míg a többi tárgy inkább fizikai, mérnöki és műszaki múzeumba illett volna. Mindenképpen olyan gyűjtemény volt azonban, amely páratlan tech nika- és kultúrtörténeti anyagot tartalmazott, és céljaival, tárgykörével megelőzte korát. Bár Raum Oszkár szerint „kontinensünkön ez a második", a korabeli múzeumok listáján nem találtam kimondottan csillagászati vagy meteorológiai gyűjteményre más országban [Raum 1903]. így a maga korában világviszonylatban is páratlan múzeumnak tarthatjuk!