Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Laczik Bálint: Jedlik Ányos rezgési készüléke

nikus rezgéseket ingákkal, optikai vagy rugalmas elemekkel, valamint elektro­mágneses tekercsekkel hozták létre. Az egymásra merőleges harmonikus rezgések előállítására szolgáló Blackbur­ne-inga igen egyszerű, de csak korlátozott pontosságú görbemegjelenítósre al­kalmas. Működése a kis kitérésű fonalinga közel harmonikus mozgásán alapul. Az egymásra merőleges síkokban lengő, összekapcsolt fonalingák sajátlengósót az ingafonalak hosszának megfelelő beállításával lehet szabályozni. A görbét az alsó inga végére függesztett edényből kipergő homok, vagy vékony folyadék­sugár rajzolja az alul elhelyezett lapra. A Tisley-fele compound-inga az előbbihez hasonlóan, az egymásra merőleges síkokban mozgó fizikai ingapár sajátlengéseit használja fel. A sajátlengések az ingarudakon eltolható tömegekkel szabályozhatók. Az írótollat vagy rajzvesszőt bonyolult csuklós rudazat működteti. A Tisley-fóle harmonograph ugyancsak két fizikai ingából áll. Az egyik inga forgáspont fölötti végén helyezkedik el a rajzot tartó lap, a másik ingaszár felső végéhez csatlakozó csuklós rúd a rajzeszközt rögzíti. A Schönemann-féle keresztinga felépítése ós működési elve hasonló a Tisley compound-ingához. Schönemann készülékének rajzoló eleme egy alul elhelyezett merev, téglalap alakú rudazathoz kapcsolódik. A rajzfelülettel való folytonos érint­kezést póttömeg biztosítja. Az ismertetett ingás szerkezetek a lengések csillapodása miatt a Lissajous­görbéknek csupán néhány szakaszát tudják megjeleníteni. A folyamatosan le­csengő mozgás miatt a rajzok elvileg sem felelnek meg a függvények matematikai definíciójának; csupán a jelenség többé-kevésbé meggyőző demonstrálására alkalmasak. A Wheatstone-fóle kaleidophon ós a Melde-fóle univerzális kaleldophon készü­lékek rugalmas testek (különböző keresztmetszetű acél pálcák Hl. hangvillák) egymásra merőleges sajátrezgóseit nagyítják ki, a Lissajous-görbók kirajzolására egyáltalán nem alkalmasak. A sajátrezgések igen gyorsak, a görbéket emiatt megfigyelni is kevéssé lehet, másrészt a gyors csillapodás az egész jelenségnek mihamar véget vet. A rugalmas és tömeglengósek energiáinak felemésztődését pl. elektromos rezgőtökkel ugyan pótolni lehet, ám az így folyamatossá tett je­lenség pontos dokumentálása a korabeli készülékeknél többnyire megoldatlan maradt. (Hasonló szerkezetekkel Jedlik is kísórletezett, ezek hibái vezették végül a folyamatos működésű mechanikus berendezés megalkotására.) A Lissajous-görbók kialakulásának bonyolult folyamatát jobban szemlélteti a Pfaundler-féle optikai készülék. A szerkezet két, feketére festett üvegtárcsából áll, melyeken excentrikus körvonalak mentén egy-egy világos csíkot alakítottak ki. A tárcsákat középpontjaik körűi egymással szinkron forgatva ós közben át­világítva a két csík találkozásánál fényes pont jelenik meg, amely egy Lissajo­us-görbe mentén mozog. (Egy másik görbe megjelenítése a tárcsák fordulatszám

Next

/
Thumbnails
Contents