Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története

Az eozinról ismeretes, hogy C20H12O5 összetételű vörösszínű kristályos por, mely alkoholban, éterben és lúgokban fluoreszcenciával oldódik, ezért adszorpciós és fluoreszkáló indikátorként szerepel a térfogatos analízisben. Az első rubinfényű darabok után Zsolnay más színekkel is sikeresen próbálkozott, így 1896-ban, a millenniumi kiállításon már többszínben pompázó darabokkal vonult fel a gyár. A vázák, korsók, dísztárgyak mellett hosszúkás, vörös eozin táblácskákon arany eozlnbetűkkel ez állott: „Millenniumi technika Dr. Wartha Vince tanártól és Zsolnay Vilmos gyárostól". Majd következett a felkészülés az 1900. évi világkiállításra a századforduló divatjának megfelelő szecessziós irányzatú termékekkel. Ehhez kiváló művészeket szerződtettek: a: Rippl-Rónai József, Abt Sándor, Makk Lajos, Pompár Gyula és mások által tervezett edényeken, szobrokon már a színek mellett a kígyózó, nyugtalan formákon van a hangsúly. Wartha az új stílust nem kedvelte, mint erről 1899-ben kelt levelében írta: „Részemről csak nehezen tudom megszokni az un. szecessziós művészetet, különösen a festészetben nem. Többre értékelem a természet való ábrázolását, mint a lehetetlen formák és színek alkalmazását". Eozin-eljárását Wartha az MTA 1899. V.17-i közgyűlésen ismertette, bemutatva a műegyetemi laboratóriumban készült tárgyakat. Sajnos az 1900. évi párizsi világkiállítás sikerének Zsolnay már nem örülhetett, 1900 márciusában tüdőgyulladásban meghalt. Fia, Zsolnay Miklós vezetése alatt is folytatódott a gyár nemzetközileg elismert tevékenységében az eozintermékek előállítása. Még a fajansz névadó városában, az olasz Faenzában létesült Nemzetközi Kerámiai Múzeum gyűjteményeiben is — a múzeum kutatólaboratóriuma vezetőjének, Korach Mórnak tanúsága szerint: „Talán a legnagyobb feltűnést a Zsolnay-gyár eozinkerámiái keltették, s ezeknek technikai és tudományos kialakítása Wartha Vince műve volt. Magam is tanúja voltam az első világháború után a velencei Biennálón, hogy mekkora tömeg vette körül állandóan az eozin tárgyakat a Zsolnay vitrinben". Az eozin napjainkban, Wartha emlékezete A két világháború közötti időszakban, a Zsolnay örökösök irányítása alatt sok nehézség közepette, bár hullámzó teljesítménnyel, de folytatódott a termelés a pécsi gyárban. Ezt dokumentálták a gyáralapító Zsolnay Vilmos születésének centenáriumán, 1928-ban rendezett kiállításon is, ahol bemutatták a termékek fejlődését, köztük külön nagyteremben az eozintárgyakét. Továbbra is foglalkoztak az eozingyártás fejlesztésével, így a 30-as évek elején kidolgozták például az eozintechnlka új, ún. bika-vörös árnyalatát. A második világháborút követő időkben pedig az eozin Is új jelentőségre tett szert; a változott művészi szemléletben készült kisplasztikákban például remekül érvényesült a piros, majd a zöld