Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története

hozzátette azt is, hogy „A leírást a MTA III. osztálya 1918. március 18-án tartott ülésén ón ismertettem meg." (7). A kéziratnak azóta nyoma veszett. Az 50-es években Szabadváry Ferenc kereste az Akadémián, de helyette az llosvay elismervényét találta, mely szerint 1918-ban az iratot kivette és utána nem tette vissza (8). így én sem találtam ott 1966-ban, pedig Csapodi Csaba kollégám jóvoltából a 60-as évek közepén llosvay lányától kapott nagy tömegű llosvay-hagyaték iratait gondosan átnézhettem. Ezután mentem át az Iparművészeti Múzeumba, ahol 1963-ban egy szép Wartha-kiállítást rendeztek, melyet Korach Mór nyitott meg, erről a sajtó is beszámolt. Valószínűleg ennek hatására adta el a múzeumnak egy ismeretlen gyűjtő. Mint erre 1966-ban rábukkantam: az Iparművészeti Múzeum Történeti Adattára 370/KLT. számán szerepelt Wartha Vince három oldalas kézirata, melyet Farkas Jenő (Bp. XII. Joliot Curie tér 6.) 1963. aug. 31 -én ajánlott fel eladásra és a múzeum 1964. májusában vett meg pár száz forintért. A leltárkönyv megjegyzésében ez állott: „Igen jelentős kézirat. Kiadatlan, ismeretlen". Utána felkerestem Farkas Jenőt, aki azonban nem volt hajlandó elárulni honnan szerezte és mivel megvételéről nem volt dokumentuma, az volt az érzésem, hogy törvénytelen úton került a birtokába, esetleg éppen az llosvay-hagyatékból. Minderre a kéziratok előtörténete (szaknyelven provenienciája) miatt tértem ki, ami szervesen hozzátartozik témánkhoz, hiszen láthattuk, hogy Wartha prioritását még napjainkban is akadtak, akik megkérdőjelezték. A kéziratot azután 1967-ben kiadott Wartha-monográfiámban első ízben publikáltam. A szöveget eredeti helyesírásban, betűhíven az alábbiakban közlöm: „Budapest 1892. deczember 13-án A rézoxidullal vörös festett fémlüszteres kerámiai termények előállítása. Ha a Deck-féle vagy Deck-Massier-féle eljárással dolgozunk akkor sikert csak akkor érünk el, hogyha az ismeretlen réz- v. ezüsttartalmú keverékkel bemázolt tárgyakat előbb a tokos kemenczében /:muffel-kemencze:/ a kezdő vörös izzásnál oxidáljuk és csak azután a tok belsejébe bevezetett redukáló gázzal /:mely lehet hidrogén, széndioxid, kénessav, világító gáz, Siemens gáz, vízgáz/: redu-. káljuk. Némelykor szükséges ismételni és felváltán oxidálni ós redukálni, annál jobb lesz az eredmény. Ha az oxidált tárgyakról levakarjuk a kérget akkor a felület sárgás színű és ha most már ugyanazon tárgyakat úgy csupaszon redukáló gázokkal kezeljük a máz lágyulási mérséklet mellett akkor is létrejön a szép vörös Cu20-szín. A máz tehát az oxydáló tűzben veszi fel az illó réz v. ezüst vegyületeket. Deck mindezekről egy szóval sem tesz említést.