Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Bíró Gábor: Mátrainé Zemplén Jolán (1911–1974)

jelölt, majd tanár humán érdeklődését, hanem minden bizonnyal azért alakult így a baráti köre, mert kora fiatalságától egyaránt vonzotta a természettudományos ós a humán kultúra. Zemplén Jolán matematika-fizika szakos tanári diplomáját 1935-ben szerezte meg. 1936-ban már doktorál, a nemzetközi jelentőségű Schmid-Gerő-Budó-Kovács féle spektroszkópiai iskola tehetséges fiatal tagjaként. Hadd üdvözöljem itt körünkben dr. Szabó Piroska tanárnőt, akivel sok évtizeden keresztül kollégák voltak; közös kísérleti fizikai témakörű publikációjuk is van. A fizikához egyébként mindkettőjüket apai örökség is köti. Szabó Piroska nagyhatású fizikatanár édesapjáról Szabó Gáborról éppen mostanság közölt megemlékezést a Fizikai Szemle (8. 1994. 339. old.). Zemplén Jolán édesapja Zemplén Győző igen fiatalon lett a Műegyetem elméleti fizika professzora. És fiatalon esett el az I. világháborúban. Zemplén Győző elsőként reflektált Magyarországon szakszerűen az Einstein-féle relativitáselméletre. Zemplén Győző lökéshullámokra vonatkozó kutatásai jelentőségét csak napjainkban, a plazmafizika korában látjuk teljes mélységében. Egyébként Zemplén Jolán nagybátyja Zemplén Géza szintén műegyetemi tanár volt, nemzetközi hírű szerves-kémikus. Zemplén Jolánt is — rövid középiskolai tanári éveit leszámítva — egész pályafutása a Műegyetemhez köti, utolsó 10 évét tanszókvezető professzorként. Már Gyulai Zoltán akadémikus, kristályfizikus tanszékvezetése idején is Zemplén Jolán meghatározó személyisége volt a Kísérleti Fizika Tanszéknek. Zemplén Jolán rendezte sajtó alá Gyulai Zoltán kétkötetes Kísérleti fizika tankönyvét: ami valójában azt jelentette, hogy az óriási nemzetközi tapasztalatú, Pohl-iskolát megjárt nagy kísérleti fizikus Gyulai könyvét Zemplén Jolán tette olvasmányossá, didaktikailag is kitűnő tankönyvvé. Néhány évig az Oktatási Minisztériumban is dolgozott Zemplén Jolán, ahol jegyzetkiadási referensként tett nagy szolgálatot a műszaki felsőoktatásnak. Folyamatos egyetemi oktató munka mellett írta meg könyveit, védte meg kandidátusi disszertációját és szerezte meg a tudományok doktora fokozatot. Tanszékvezetőként tanácsadói kört alakított ki maga körül ós minden fontos kérdést ezekkel konzultált meg: Kisrabló-i munkaebédeken, vagy a tanszéki szobájában — formalitásoktól mentesen, mindig és mindenütt a maga természetes stílusában. Döntései mindig körültekintőek voltak. Mély humanizmussal, és mély meggyőződésből fakadó demokratizmussal vezetett. Az ő idejében rendszeresek voltak a tanszéki baráti összejövetelek. Meglátogatta a tanszék öreg pedellusát vidéki otthonában és alig volt olyan tanszéki kolléga, aki ne járt volna nála Visegrádon bérelt nyaralójukban. Elnézést kérek, hogy a tudós tudománytörténészről szóló megemlékezést ilyen szubjektív megjegyzésekkel fejezem be. De azzal dicsekedhetek, hogy Mátrainé élete utolsó 10-15 évében legszorosabb munkatársi köréhez tartoztam, így rám nemcsak munkásságával, könyveivel, előadásaival hatott, hanem személyiségé-