Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Terplán Zénó: Megemlékezés Zelovich Kornél (1869–1935) professzorról

nos rendes tanár (mai szóhasználattal: tanszókvezető egyetemi tanár) és rektor volt. Nyilván nem ez volt szakirodalmi munkásságának egyetlen terméke. Öszszesen száz írásának forrásadatait adta közre Rohringer Sándor akadémikus professzor 1940-ben, öt évvel Zelovich Kornél halála után, az MTA-emlékbeszédek kiadványában „Zelovich Kornél emlékezete" címen. Ha csoportokba rendeznénk ezt a száz tanulmányt, ki lehetne következtetni munkahelyeit is, meg társadalmi, tudományos tisztségeit, megbízatásait is. A rend kedvéért azonban menjünk sorban, ahogy illik. Zelovich Kornél 1869. március 11-én született Dömösön és 1935. április 10-én hunyt el Budapesten. Már a váci és a budapesti református gimnáziumban feltűnt jó tanulmányi előmenetelével. A József Műegyetem általános mérnöki (mai építőmérnöki) osztályán (ma úgy mondanánk: karán) tanult és szerzett 1891-ben oklevelet. 1892-94 között tanársegéd volt Dr. Kherndl Antal neves akadémikus profeszszor mellett a Víz-, út- és vasútépítészeti Tanszéken. 1894-től a MÁV szolgálatába lépett, majd 1898-ban a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőségnek előbb tagja, 1904-től főfelügyelője. 1908-tól a MÁV budapesti balparti üzletvezetőségének lett a vezetője, 1910-től pedig a MÁV igazgatóságában a pályafenntartási és építési főosztály Igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be. Már 1896-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai. 1903-ban dolgozta kl a „Vasúti hidak méretezése, forgalomba helyezése és időszakos vizsgál atá"-ró\ szóló tanulmányát. Ennek alapján adta ki a Kereskedelemügyi Minisztérium a vasúti hidakban megengedhető igénybevételre vonatkozó szabá/yrende letét. Ez a tanulmánya egyrészt az MMÉE Hollán-díjában részesült, másrészt a József Műegyetem egyetemi magántanárrá habilitálta (1908). Bekapcsolódott az MMÉE munkájába Is, amennyiben 1906-08 között szerkesztette az egyesület „Heti Értesítőjét", és volt könyvtáros és főtitkár (1905-08), végül az alelnöki tisztséget látta el kartársainak nagy megelégedésére. Életében nagy változást hozott, hogy addigi elméleti és gyakorlati munkássága alapján 1914. február 27-ón kinevezték Kherndl professzor utódjának a József Műegyetemen egyetemi nyilvános rendes tanárrá, a Közlekedésügy és vasútépítés Tanszékének élére. Ezt a változást később Rohringer professzor így értékelte: „Működésében fordulópontot jelent 1914-ben műegyetemi nyilvános rendes tanárrá törtónt kinevezése, midőn kivált a nagy reményekre jogosító államvasúti szolgálatból, és végleg a felsőbbfokú oktatásnak, de egyben a közlekedési kérdések tudományos művelésének is szentelte munkaerejét, s ezenkívül a magyar műszaki történelem egyes fejezeteinek megírására is talált időt. Benne a mérnök, az akadémikus ós a professzor egy célra egyesült, a köznek Széchenyi szellemében való önzetlen szolgálatára. Mint professzor megtalálta azt az alapot, amely