Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

Trag Euch empor unser Wünschen und Lieben, Erdwárts sei Leiden und Sorgen verbleiben Ruhevoll breite das Lében sich Euch! Sok ajándékot kaptunk, amit most csak mellékesen említek meg; viszont ugyanebben az évben márciusban születésnapomra szeretett feleségem meglepett engem egy életnagyságú Bachantinnel (?) a parkunk számára, ezt csak titokban fűzöm most hozzá. Ebben az időben sok látogatónk akadt, köztük gróf Caserta is, a pármai herceg öccse is, aki a Weinhalde-t meg akarta vásárolni. Voltak más nevezetes látogatók Is, mint Berthold Auerbach, Vischer esztétikus, az olasz miniszterelnök, továbbá svájci szövetségi elnökök. De meg kell említenem köszönettel és szeretettel a már elhunyt zeneigazgatót, Karl-t, aki ha Svájcban tartózkodott, el nem felejtett meglátogatni, és ilyenkor kora reggel mindig csodálatos korálokra ébredtünk, amelyeket legkevesebb további három zenemű (indulót nem szabad kifelejteni) követett az egész Kari-féle zenekar kíséretével. Végül egy emberbarát cselekedetemre szeretnék visszaemlékezni, amelynek keresztülvitelére nagy áldozatra volt szükség. A szegény Rorschachnak jó és olcsó ivóvizet szerettem volna szerezni, és az akkori legjobb fúróvállalatot bíztam meg egy artézi kút fúrásával. Háromhónapos sikeres fúrás után (amikor már elérték a kb. 200 m-es mélységet) elvesztettem a türelmemet ós megszüntettem a munkálatokat, hiszen a feltört víz kémiai összetétele nem volt jobb, mint a kertemben lévő 15 láb mélységből jövőé. Ezzel zárult a történet, amelyre 12 ezer frankom ment rá. Általában szerencsére Svájcban nem köteleztük el magunkat túlságosan. Az egyetlen egyesület, amelynek tagja voltam, a „Hockleist" volt, amelyben a „Hockschryber" is voltam. Ezen kívül a helyi tornáért is tettem valamit, aminek következtében a rorschachi tornaegylet tiszteletbeli tagjává választottak. A sechofsaali színház létesítésében is részem volt azzal, hogy anyagilag a legtöbbet segítettem. Persze még további jótékonysági egyesületeket is támogattunk. Most pedig továbbmegyek és a müncheni élményeinket szeretném összefoglalni. Mivel a Cisaria alapító filiszterei voltunk és számos kapcsolatunk volt az idősebb filiszterekhez, első időben viszonylag magunkban éltünk. Békére vágytunk és egészségünk megőrzésére, amelyre ez ráfért. Münchenbe főleg azért költöztünk, mert Anna lányunk ide jött férjhez (1888. szeptember 22-én), ós mert Július fiúnkat Drezdából ide szerettük volna hozni. De Fritz fiúnkat is közelünkben szerettük volna, nem olyan messze, mint Svájcból. Nem sokkal előbb Gustav Teufel mérnök úr, barátom még a nürnbergi KramerKlett-gyári időmből, aki Mechwartnak is legrégibb barátja volt, és Petersburgból, ahol közel 30 éven át ólt és dolgozott, ideköltözött, az Augustenstrasse-n házat vett és itt lakott.