Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

társadalmilag hasznosabbak ós fontosabbak, mint a környezetükben élő jobbágyparasztok, vagy a szervezetlen falusi iparosok. Ilyen értelemben az együttélési szabályok írásos rögzítése is a tudatosítás egyik eszköze volt (11). Jegyzetek 1. Ilyen szabályzatok: Utasítás a csernabányai vashámor kezeléséről. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 4 (1897), 126. - Munkácsi vashámoros utasítása. U.o. 5 (1898), 397. Utasítás a csiki vashámoros részére. U.o. 6. (1899), 73. 2. A szabályzat 1820-ban készült, 1822-ben került kiadásra. Címe: Satzungen oder Statuten für die königliche conventionirte Gemeinde Kabolapolyána. Készítette: Anton v. Gerzonyi, jóváhagyta Alexander v. Grosschmidt. Eredeti példányára, amely a diósgyőri vasgyári levéltárból került elő, dr. Gönczy Ilona hívta fel a figyelmet. Azt jelenleg a miskolci Társadalombiztosítási Igazgatóság archívuma őrzi, másolata és magyarra fordított szövege az Öntödei Múzeumban található. 3. Kiszely Gyula — Remport Zoltán: A kabolapolyánai vasgyártás története. Technikatörténeti Szemle, XVIII. (1990-1991). 163. 4. A kabolapolyánai vasmű függősége annyiban tért el a többi hazai kincstári bányaés kohóművekétől, hogy utóbbiak nem a megye, hanem a bányakerület felügyelete alá tartoztak és németül leveleztek. A szabályzat a magyar kamarát: Hochlöbliche Königliche Ungarische Hofkammer-nek, a máramarosi adminisztrációt: Löbliche Königliche Marmarosche CameraI Administration-nak nevezi. 5. A XIX. század közepén a kohász község lakosainak száma már 500 körül volt. L. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851. 6. A római katolikusok főként német betelepülők voltak, a görög katolikusok a környék ruszin lakóiból kerültek ki. 7. A helyileg használt mérő nem ismeretes, ha az országosan használt pozsonyi mérőről van szó, annak űrtartalma 62,5 I volt. Révai Nagy Lexikona. 8. A település faépületeire legnagyobb veszélyt a tűzvész jelentette, ezért a szabályzat részletesen foglalkozik a tűzvédelemmel. A lakosságot szigorú óvintézkedések betartására kötelezte, előírta a tüzelő berendezések ellenőrzését és megkövetelte az utcák rendjét. A tilalom ellen vétőket súlyos büntetéssel fenyegeti. 9. Magyarországon az első társládát 1496-ban Thurzó János állította fel. Azt a XVIII. század végén a bécsi udvari kamara a kincstári bányákra intézményessé tette. Mihalovits János: A hazai bányatársládák eredete és fejlődésük főbb mozzanatai 1854-ig. Bányászati és Kohászati Lapok, 1925, 253. 10. A szabályzat a testi fenyítést nem tiltja ugyan, de azt kerülendőnek tartja.