Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Balogh Béla: Utasítás a máramarosi sókamara-ispán részére 1607-ből

(de még 1600-ban, az úrbéri összeíráskor rögzített árfolyam szerint is) 20 pénzt kaptak fizetés fejében; 1607-ben ez 30 pénzre emelkedett. Ez az 50 %-os béremelés a kovácstól, „feredőstől", lelkésztől („Isten sava") ós a gazdától beváltott só árában is fellelhető. Az évi fizetéssel rendelkező tisztviselő ós kiszolgáló személyzet fizetése is 1607-ben 1591-hez képest sokat növekedett. így a „lapátos" 12 forint helyett 24-et, a „kulcsár ki sáfár" is szintén 12 helyett 24-et kap, a sütő 6 forint helyett 12, a szakács ós a béres 10 helyett 12 forintot kapnak személyenként. 15 óv elteltével új tisztségek jelentek meg. Ezek sorában évi 36 forintos fizetésével előkelő helyen áll a kamaraispán „számtartó deák"-ja; évi 24-24 forintot kap a „restantia exactor" (a kamarától hitelben elvitt só kifizetésének nyomonkövetője), valamint az erdélyi sóbányáknál már korábban Is meglévő, de Máramarosban most először azonosítható „magulator". Ez utóbbi feladat a föld felszínére felhozott és beváltott sótömbök egymásra rakása és a raktárból történő kiadása. A huszti vár és a váruradalom 1600-as összeírásában először szereplő 2 „gera őrző" (6) Homonnai utasítása szerint „darabont"-ra változott, akiknek a bére megegyezik a várban szolgálatot teljesítő fegyverforgatók fizetésével. A már jelzett árnövekedést tanúsítja a sóvágóknak évenként kiosztandó „posztósególy" összegének 3 forintról 4-re történt emelkedése is; ezt a segélyt évi 3 1/2 forint erejéig a 8 „kerekes", 4 „gepelyes" és 1 „feredős" esetében is kiterjesztik. Az árváltozás azonban legjobban a kamaránál eladott só áránál érhető nyomon: 100 + 5 (ráadás) kősóért 1591-ben 3 forintot fizettek ós ez 1607-ben 6 forintra rúgott. Az 1591-es utasításhoz képest még három jelentős változást vélek kiemelendőnek. A huszti várban szolgálatot teljesítő 50 lovas ós 100 gyalog, valamint az ungvári várban található 100 „gyalog vitéz" zsoldjának havonkénti fizetését Homonnai 1607-ben közvetlenül a kamaraispán feladataként jelöli meg. A korábbi előírásokban szereplő „építések ós egyéb szükséges dolgok megszerzése" mellett 1607-ben világosan leszögezik, hogy a két vár zsoldosainak fizetését a sókamara tiszta jövedelméből kell biztosítani. Másodsorban Homonnai utasításának első pontjára utalnék, ahol ha tömören is, de újra megfogalmazódik a kamaraispánnak a korábbi statútumokban részletesen szabályozott jogszolgáltatási hatásköre, ami az 1591-es rendelkezésekből, számomra ismeretlen okokból, hiányoznak. Harmadsorban nem hagyható figyelmen kívül Homonnai azon törekvése sem, hogy a sóeladási jogokat minél teljesebben a kamara részére tartsa fönn. Ezek a törekvések már a korábbi rendelkezésekben is megtalálhatók, de az 1607-es utasítások még következetesebbek. S végül egy pontosítás: ahol az 1591-es utasításokban „az alsóbányai"