Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

tételezése tehát nem volt teljesen alaptalan -, kohósításra fogható vasérctelepet azonban sem 1842-ben, sem azóta nem találtak a Duna menti szónmezők körzetében. 1842 augusztusában megérkezett Pestre Clark, a feljegyzések szerint Széchenyi a nyitott kérdéseket vele ós Andrássyval megtárgyalta. Nyilvánvaló a vasműről is tárgyaltak és kénytelenek voltak rögzíteni, hogy a telepítéshez a természeti feltételek hiányoznak (25). A pesti gépgyártás megteremtése A vas- ós gépgyártás fejlesztésének ez az útja tehát Széchenyi számára zsákutcának bizonyult, korábban dédelgetett elképzelése, a Hengermalom öntödéjének gépgyárrá fejleszétse azonban, mint lehetőség, továbbra is nyitva állt előtte. A nagy tervek megvalósíthatatlansága már 1842 második felében eldőlt, s ekkor kerül előtérbe ismét az öntöde gyárrá fejlesztésének kérdése. Erre célzó bejegyzést a Nap/óban 1843-ban találunk: „Gőzmalom, szilárdan eltökéltem, hogy az öntödét a malomtól elválasztom, s az előbbi számára tőkét teremtek elő" (26). Mégis most, vagy két évig alig történik valami a gépgyártás ügyében. Ez ismét Széchenyi másirányú leterhelésével megyarázható, mert 1843-tól a hídépítés mellett a vasútépítés szervezósóbe is erőteljesebben bekapcsolódik. Először a soproni vasúttársaságot segíti szervezni, s miután megalakul, az elnökévé választja. Utána bekapcsolódik a központi, majd a fiumei vasúttársaságok, egész országot megmozgató, vitáiba, továbbá a folyók és a Balaton gőzhajózásának gondja szintén az ő vállára nehezedik, 1845re a a hazai közlekedésnek már minden szála hozzá fut össze. Amikor 1845. augusztus 17-én kézhez kapja kinevezését a Helytartó Tanács közlekedési bizottságának elnökévé, az már a ténylegesen betöltött szerepének csupán legalizálását jelenti. A hazai közlekedésnek ténylegesen már úgyis ő a minisztere (27). A közlekedés dolgai miatt kevesebb ideje jut az öntödére, amely egyébként nagyon szépen fejlőjjik. Azt 1845-ben úgy jellemzi Széchenyi, hogy ez az üzem az, amely legtöbbet dolgozik Magyarországnak és bízik benne, hogy annak továbbfejlesztésében előbbre tud lépni. Széchenyi helyzetét azonban megnehezítette Ganz Ábrahám kilépése. A kitűnő szakember nemcsak elsőrendű öntőmesternek, hanem eredményes vállalkozónak is bizonyult, miután megtakarított pénzén Budán telket vásárolt és 1845-ben, egyetlen tégelykemencével felszerelt, kis öntödét létesített (28). Ezzel a Hengermalmot kétszeresen is sújtotta. Az Ganzban nemcsak a motorját veszítette el, hanem az új öntödében még vetélytársra