Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

ben a műhelyt külső fél részére is árut termelő üzemmé fejleszteni, harmadikban pedig a megerősödött műhelyt külön álló üzemmé, egy nagyobb méretű Duna menti vasöntő és gépgyárrá előléptetni. A Hengermalom öntödéje már ezek szerint a szempontok szerint indult. Annak fejlesztéséhez és vezetéséhez gyakorlott öntőmestert kerestek, s az meg is jelent - mint később kiderült, a leggyakorlottabb öntő szakember Ganz Ábrahám személyében, aki a hirdetés időpontjában éppen Bécsben tartózkodott. Ganz munkába lépve, gyors fejlesztésbe kezdett, s rövid időn beiül az öntöde nemcsak a Hengermalom karbantartására, hanem az erősen épülő Pest öntvényellátására is vállalkozott. Fejlődése olyan sikeres lett, hogy már az 1842. évi ipari kiállításon feliratkozott a kitüntetettek listájára (18). Széchenyinek mindkét gyár: a hajógyár ós a malom, öntödéjével együtt, dédelgetett létesítménye lett. Rendszeresen látogatta azokat, a lánchídi munka figyelemmel kísérése mellett mindig szakított időt azok felkeresésére is. Sőt barátainak, ismerőseinek is rendszeresen mutogatta azokat, s ha vendégelnek szép élményt akart szerezni, gyáraiba vitte őket kirándulni. A hajógyár részére a medermólyítóshez kotrógépet is szerzett, s a „Vidra" névre keresztelt géppel szintén barátságot kötött. A negyvenes évtized első felében naplójában gyakran találunk Ilyen bejegyzéseket: „...látogatás a Hengermalomban. F. Minával megtekintettük a gőzmalmot. Elviszem magammal Waldstelnt (grófot) a hengermalomba. István főherceg is velünk jön. Festetich Ágosttal és Dénessel a malomhoz, hídhoz. Az országbíróhoz kocsizom, hogy elvigyem a malomba". Vagy pl. egyszerűen csak annyi, hogy „a » Vidra' « jól dolgozik" (19). A Duna menti vasmű terve A Duna menti vasmű létesítésének közben egy másik útjára is remény csillant. Ezt a reményt a dorogi szénbányák támasztották. A dorogi szénvagyon létezése már az előző században is ismert volt, sőt az annavölgycsolnoki körzetben a XIX. század első tizedeiben - ha szerény mértékben is - fejtettek szenet. Az itt elterülő szénmezőknek jelentős része Széchenyi barátjának: Sándor Móric grófnak (akit lovas bravúrjai alapján ördöglovasnak emlegettek) a birtokain húzódott meg, s a szénmezőktől a Duna sem folyt messze. A bányákat azonban nem tartották érdemesnek fejleszteni, mert kereslet hiányában, a szén értékesítésére nem láttak piaci lehetőséget. Széchenyi ekkor úgy gondolta: erre a szónvagyonra fel lehetne építeni a Duna menti vasművet. 1842 tavaszán tárgyalásba bocsátkozott tehát Sándor Móriccal ós többszöri gondolatcsere után megállapodtak abban,