Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

deklődósét a technika iránt, miután egyértelműen megállapítható, hogy Széchenyi szerette a műalkotásokat, a technikát és a gépeket. Alkotásokra mégsem egyedül ez a született hajlama ösztönözte, hanem két élményszerű felismerése. Az egyik felismerés abból az alapgondolatából fakadt, hogy a magyar föld - ahogy ő nevezte, a nagy parlag - természeti kincsekben nem szűkölködik, csupán a kincsek feltárásáról kell gondoskodni. A feltárás azonban technikai alkotások nélkül lehetetlen. Ebből a gondolatból következett a másik felismerés, ti. a műalkotásokat, gépeket nem elégséges a külföldtől megszerezni, a gazdaság biztos felépítéséhez az országnak saját gyáriparra, mindenekelőtt vas- és gépiparra van szüksége. Széchenyi műalkotói tevékenységének különösen nagy lökést adott az a ráeszmélés, amely az angliai látogatásai során szerzett élményeiből táplálkozott. Először első angol útja után adott hangot a gépek iránti szeretetének, miután a szigetországban a gépekkel szemtől-szembe találta magát. Erre az első angliai útjára még nem technikai érdeklődése vezérelte, ekkor még fiatalos élményszerzésből barangolta be Európát. Az 1815-ös évet írták ós Széchenyi 24 éves, amikor Franciaországon át angol földre jut. A kor szokása szerint a főúri családokat látogatja, a lelkes turista azonban a szalonok taposása közben, egyszer csak rendhagyóan kezd viselkedni. Felkelti érdeklődését az a gázfejlesztő készülék, amelyet egy Baader nevű technikus mutat be. Azonnal megtanulja a készülék kezelését, majd hazatértekor, a határon átcsempészve, magával hozza ós Nagycenken felszereli azt. Ekkor jegyzi fel naplójába a következő sorokat: „Több ismerősöm ki is nevetett, amiért én gépekkel, kiváltképp azzal, mely világításra szolgál, angliai tartózkodásom alatt oly sokat foglalkoztam. Persze különös is az, hogy egy huszárkapitány nemcsak gépészektől, hanem még segédeiktől is naponta három elméleti és gyakorlati leckeórát vesz és reggel olajtól, este Rasumofsky-víztől (kölnivíztől) csepeg". Útja tanulságaként pedig azt a következtetést írja naplójába: .Angliában mégis csupán három dolog az, amit az embernek véleményem szerint meg kell tanulnia, és a többi mind semmi: az alkotmány, a gépek és a lótenyésztés" (2). E három kiemelt dolog közül a magyar valóságba akkor még a gépek illettek a legkevésbé, ezt Széchenyi nagyon jól érezte, ezért a másik kettőre az alkotmányos reformok ós a lótenyésztésről írandó könyv szerepel, a technikai alkotások ekkor még nem foglalták el helyüket a nagy magyar életében (3). A gazdasági kérdések közül Széchenyit legtöbbet a lótenyésztés foglalkoztatja, arról értekezik ós lóversenyeket szervez. Átrándul Angliába lovat venni, majd amikor országjárása során megismerkedik és barátságot köt báró Wesselényi Miklóssal, 1822-ben együtt utaznak ismét Ang-