Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Šarudyová, Mária: A vaskohászat technikai fejlődése a mai Szlovákia területén, az 1867–1918. években

nagyolvasztót. A Rlmamurány-Salgótarjáni Rt. a kohászati termelés súlypontját fokozatosan Ózdra helyezte át, ez az összes volt Andrássy-féle nagyolvasztó leszerelésével járt, a XX. század első évtizedében. Ugyanebben az időszakban jelentős változás állt be az állami tulajdonban lévő zólyombrózói együttesben. Eladták a rónici üzemet (1901-ben), vlzierőműveket építettek, létrehoztak egy cső- és üreges testeket hegesztő üzemet, új lemezhengerművet, varratmentes csőhengersort. Ugyanakkor koksztüzelésű nagyolvasztót állítottak fel (1913-ban) Tiszolcon. A részvénytársasággá alakított gróf Csáky László-féle Prakfalvi Vasós Acélgyár Rt. 1907. évben kibővítette és korszerűsítette a prakfalvi vasművót és elsősorban szerszámacél ós szürkeöntvény gyártására állt rá. 1913-ban a Coburg-féle üzemek átmentek a Coburg Fülöp herceg Bányatársaság Rt. tulajdonába, amely 1916-17-ben Nagyszombaton (Trnaván) felállított egy SM-acélművet és hengerművet, Sztracenán (Stratenán) korszerűsítette a második nagyolvasztót és megszerezte a hisnyóvizi (chyznianska-vodai) vasművet. Az első világháború éveiben a terület vasművei hadiszállításokat végeztek. Viszont egyes üzemek nyersanyag- és munkaerőhiány miatt csökkentették a termelést, ami által a nyersvastermelós visszaesett. A XX. században a kohóüzemek az órcelőkészítósre terelték a figyelmet. A vasérc minőségének javítása és réztartalmának hasznosítása végett a korompai gyárban üzemegységet hoztak létre az érc ós a hulladékok előkészítésére. Ez egyedülálló intézkedés volt egész Magyarországon. A torokgázzal üzemelő gáztüzelésű motorok bevezetése jelentősen javította a kohóüzem energiagazdálkodását. A századforduló után a vasfinomítók végleg búcsút vettek a kavarókemencéktől és a bennük készített hegesztett vastól. Annak ellenére, hogy az itteni ércek vegyi összetételüknél fogva alkalmasak voltak a besszemerelésre, mégis a körzet vasműveiben a SM-eljárás honosodott meg, amely lehetőséget teremtett a vashulladék feldolgozására is. Az osztrák, sziléziai és morvaországi vasművek konkurenciája arra késztette a szlovák terület vasművelt, hogy keressék a lehetőséget az önköltség csökkentésére és a technológia tökéletesítésére. Az itteni vasművek sok műszaki vívmányt vettek át külföldről, de gyakran saját erejükből hoztak létre új műszaki megoldásokat és új technológiát. Az évszázad vége felé a vasművek saját üzemi problémáikat már egyedül oldották meg, háttérbe szorultak a tisztán tapasztalati módszerek, bővült az üzemi vegyi-laboratóriumi és a fémek mechanikai vizsgálatának hálózata. Az egzakt tudományok alkalmazása, a metallográfiai ismeretek terjedése, a külföldi korszerű tapasztalatok átvétele elsősorban a selmec-