Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Šarudyová, Mária: A vaskohászat technikai fejlődése a mai Szlovákia területén, az 1867–1918. években

volt a történelmi Magyarország legnagyobb nyersvastermelő körzete, ugyanakkor a legnagyobb vasfeldolgozó üzemek ós hengerművek a felső Garam vidékén ós a Garam mentén helyezkedtek el. A nagyolvasztók a termékek szélesebb választékának előállítására is alkalmas minőségű vasércre támaszkodhattak a rónici (hroneci) üzem kivételével, ahol a nagyolvasztókat érc hiányában, a hetvenes évek közepe táján leállították. A vaskohászat első ós fő feltótele: a jó érc tehát adva volt. A vasórchlány problémája csak a korompai (krompachi) gyárban üzembe helyezett kokszos nagyolvasztó felállítása után jelentkezett és a Szepességből történő érckiszállítás következtében öltött nem kívánt móreteket (a XIX. század kilencvenes éveiben Szepesből az érc 80 %-át kiszállították). Ennek következtében egyes vasművek rátértek a finomító-üzemek melléktermékeként jelentkező salaknak, vagy korábbi korszerűtlen eljárással törtónt érckohósítás és frissítés hulladéktermékeinek feldolgozására. A vasművek ércellátásának rosszabbodásával megnőtt a salak iránti kereslet, amit a salakgazdálkodás különleges módja Is elősegített. A XIX. század végétől a legnagyobb salakfelhasználók a likóri (likieri) és a korompai vasművek voltak. A vaskohászat második feltétele a tüzelőanyag, nem volt megfelelően biztosítva ós különösen azoknál az üzemeknél vált kritikussá, amelyek kitartottak a faszén használata mellett. Európai viszonylatban is különleges esetet képezett a nagyolvasztóval működő rónici üzem, amely a hetvenes évek elején, saját kísérletekkel, kifejlesztette a nagyolvasztóknak fával, illetve fával és faszénnel történő tüzelését és ebben optimális eredményeket ért el. A nyolcvanas évek elején a gömöri ós szepesi nagyolvasztó-tulajdonosok a faszenet a távolabbi megyékből (olykor 300 km-ről, sőt nagyobb távolságból) kényszerültek beszerezni. A növekvő faszónhiány azt jelezte, hogy ellentétek keletkeztek az erdőgazdaságok és a vaskohászat teljesítőképessége között, ez az ellentét pedig kikényszerítette a tüzelőanyagbázis nélkül maradt nagyolvasztós üzemeknek az erdők hiányából ós egyéb okokból (a földrajzi helyzet rosszabbodásából) történő fokozatos felszámolást. A vaskohászat részére szükséges faszén előállításának módja a hetvenes években már korszerűtlen volt, és az gyakorlatilag az évszázad végéig sem változott. Az előállítás általában vándor jellegű volt és az nélkülözte a talajelőkószítést, a különböző faféleségek osztályozását és főképpen a szakszerű felügyeletet. A fából törtónő nem ésszerű szénógetós nagy hővesztesóggel ós az értékes melléktermékek jelentős veszteségével járt.