Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

A kabolapolyánai, vagy más hasonló célból telepített, ún. bányaközsógek szervezettségi fölényét, más nem kimondottan városi településekkel szemben, elsősorban mégsem a többletszabályok teremtették meg, hanem a kiadott szabályok betartásának lényegesen nagyobb lehetősége, ami a lakosság nagyobb függésén alapult. A község házai, telkei, legelői, erdői, a kincstár tulajdonában voltak, a rendszabályok megsértőit, az utasítások megszegőit a kincstár a munkahelyétől megfoszthatta ós végső soron, a lakótelepről el is távolíthatta. A kincstárt helyben képviselő vasműi intézősógnek (királyi hivatalnak) erre minden lehetősége megvolt. A hivatal a szabálytalankodókat, rendetlenkedőket, a külön úton járókat a legkülönbözőbb módon megrendszabályozhatta, megszégyeníthette, ha nem bírt velük túl is adhatott rajtuk. A község elöljárósága, élén a bíróval, a kisebb kilengéseket Is megtorolta, s a fegyelmezést még csak el sem nagyolhatta, mert a máramarosi adminisztráció, az évente megtartott kiszállása alkalmával a fegyelmi helyzetről pontos jelentést követelt tőle. A végrehajtás ilyen lehetősegei a szervezett rendnek igen magas fokát tette lehetővé. A község irányítása formálisan népképviseleti alapon működött. A bírót a község tagjai választották és az esküdtek is a munkásság soraiból kerültek ki. Ez az elöljáróság ugyan a királyi hivatal utasításait hajtotta végre és mozgási lehetőségét éppen a kiadott szabályzat határolta be, mégis magán viselte a demokratikus intézés, a népképviselet alapvető vonásait. Nem tehetett, amit akart, de amit tett, azt a helyi viszonyok, elvárások, közhangulat figyelembevételével tehette. Ilyen intézkedési mód mellett a hatósági előírások emberközelibbnek látszódtak, azokat a társadalom nemcsak elfogadhatóbbnak érezte, hanem magától órtetődőbbnek és szükségesebbnek is találhatta. A szabályzat cikkelyeiből egy önfenntartó község képe rajzolódik ki. A község gazdasági célja nyilvánvalóan a vasgyártás ós a vastermókek előállítása, a község tagjainak alapvető jövedelme is a vasgyártásból származott. A családok azonban vegyes gazdálkodást folytattak, a szabályzat utal disznóhízlalásra és istállós állat tartására is. A vegyes gazdálkodást az is Indokolta, hogy egy család elfogadható szinten való tartására csak a mesterek és tisztviselők fizetése volt elégséges, a munkásság nagyobb része rászorult a háztáji gazdálkodásra, amely a feleségre és a gyerekekre hárult. A kertek művelése, a baromfi- ós állattartás megsokszorozta a család jövedelmét és egy egészséges, jói gazdálkodó család szerény pénzkereset mellett is jelentős Jövedelemre tehetett szert. Ilyen módon egyes munkáscsaládok életvitele kettős jelleget vett fel, abban a bérmunkás alapvonások mellett a polgárgazda tulajdonságai is megjelentek. A községben, ilyen módon, az egyéni boldogulásnak Járható útjai ala-