Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

ruhát, a bányászoknak a farbőrt. Ezt a kötelezettséget azzal Indokolja a szabályzat, hogy a község tagjainak különbözniük kell a vidék parasztságától (nyilvánvalóan tekintólytartás ós fegyelmezettebb életvitel érdekében). A szabályzat kötelezi a családfőket, hogy családjukat a keresztény életvitelre neveljék. Ezt szolgálta a gyerekek iskolába járatása is. A község iskolamestert tartott, aki a gyerekeket magyar és német nyelven olvasásra és írásra tanította, számolásra és a keresztény tanokra oktatta. A szabályzat arra figyelmezteti a szülőket, hogy gyerekeiket Iskolába küldeni semmi módon el ne mulasszák, mert ezáltal azokat a cs. és k. Fenség legkegyesebben elgondolt jótéteményétől fosztják meg. Az oktatás céljaként, az ismeretek szerzésén kívül, az szerepel, hogy a gyerekekbe az istenfélelem, a jó cselekedetek gyakorlása és a takarékosság bele legyen csepegtetve ós a felnövő nemzedék a közösségnek hasznos tagja legyen. A szabályzat a község nyugalmát minden idegentől szigorúan védte. A lakótelepen csak a helybeliek lakhattak, s ha valakitől átutazó, vagy látogató csak néhány napos szállást kért is, azt az esküdtnek tudomására kellett hozni, aki a látogatót szándékáról és tartózkodási Idejéről kikérdezte. Állandó jellegű szállást pedig semmiféle külső egyénnek sem lehetett adni, ez még a bírónak is tilos volt. Az ilyen tilalom azt a célt szolgálta, hogy a csavargókat, a büntetés elől menekülőket és a katonaszökevényeket a községtől távol tartsák. Hogy pedig ilyenek még vóltetlenül se zavarják a nyugalmat, a bíró ós az esküdtek kötelesek voltak időről-időre, de negyedévenként legalább egyszer, minden lakóházat felkeresni és ellenőrizni, nem tartózkodik-e ott Idegen személy. A foglalkoztatottak létszámát a máramarosi adminisztráció határozta meg, a keretet kitöltő névsort pedig a királyi hivatal átadta a bírónak ós mind neki, mind az esküdteknek tudomására hozta, hogy kereten felül munkást állandó alkalmazásban foglalkoztatni nem szabad. Ha valaki máshol keresett munkát, a községből távozni akart és azt előre bejelentette, a királyi hivatalból távozási engedélyt és útlevelet kapott, az engedély nélkül távozót azonban a hivatal csavargónak tekintette, visszahozatta, először kényszermunkára fogta, majd a telepről kiutasította. A tanulók számát viszont senki sem korlátozta, sőt a szakmák mesterei még ösztönzést is kaptak az inasok foglalkoztatására, hogy a szakmai utánpótlás biztosítva legyen. Átmenetileg a mesterek, ha munkájuk feltorlódott, segédet is foglalkoztathattak. Foglalkoztatás szempontjából azonban a község lakóinak gyerekei előnyben részesültek az idegenekkel szemben.