Technikatörténeti szemle 20. (1993)

KRÓNIKA - Pereházy Károly: Bieber Károly (1893–1992)

kapott „Kovácsművószet" c. könyve nagy hiányt pótolt, hiszen a magyar szakirodalomban elsőként vállalkozott a mesterség tudnivalóinak apró rész­letekre is kiterjedő összefoglalására. Bieber Károly 1893. május 25-én született Budapesten. A négy polgári elvégzése után nagybátyja, a jónevű műlakatosmester Szultzberger József műhelyében tanult a vassal bánni. Mellette sajátította el az izzó vas for­málásának ezernyi titkát és mindazt, amit a művészi formáihatóságról tud­nia kellett. Kora reggeltől az estébe nyúló órákig asztagnyi vasak között élte inaséveit, de egyidejűleg az iparrajziskola növendékeként képezte ma­gát rajzban. 1911-ben szabadult fel és az itthoni sanyarú körülmények kényszere, de az a tanulni vágyás is ösztönözte, hogy megszerezze amire még szüksége van a mesterségbeli tudás teljességéhez, az ipar kereteit messze meghaladó művészi vasművesség műveléséhez. 1913-ban külföld­re utazott, előbb Bécsben, majd 1914-ben Berlinben dolgozott. A külföldi mestereknél töltött évek tapasztalataival kiegészülve tudása, készsége mű­vészetté nemesedett, és a háború végével 1918-ban vette át mestere Pálya utcai műhelyét. Ennek megtörténtét követően kemény évek követ­keztek, a gazdasági válság őt is megérintette. Keserves harcot kellett vívnia a megélhetésért, eközben a művészi kovácsolás irányába fejlesz­tette műhelyét. Ezután már sikerekben gazdag évtizedek következtek. Az architektúrához kapcsolódó, annak társművészetóvó növekedett művészi vasmunkák, ajtó-, ablakrácsok mellett az ún. kisművessóg alkotásai: kan­deláberek, csillárok, használati ós berendezési tárgyak, domborított plasz­tikák sora került ki műhelyéből. A kolozsvári egykori hadtestparancsnokság nemesveretű kapuzata, a városligeti „Jáki" kápolna belső ajtaja, a Farkas­réti temető templomának kriptaajtaja, az esztergomi „Három szerecsen­ház" kapuja, a gyöngyösi-, a zirci kapu kalapácson ügyesedett kezét dicsé­ri. Csillárjaiból került a Nemzeti Galériába, a Batthyány-mauzóleumba, a martonvásári Brunswlck-kastólyba; nevéhez fűződnek még cégérek, lám­pák, gyertyatartók, tükör- ós képkeretek, kandalló felszerelések, térelvá­lasztórácsok sokféle változatban. A Győri Vagongyár klubja részére ková­csolt akváriumórája Argentínába, Egyiptomba, Braziliába, sőt a Fülöp-szi­getekre is eljutott. Ám a műemlékek védelméből is részt kért ós kapott. Sopron középkori műemlóktermónek, a budapesti Belvárosi plébániatemp­lom, a sopronbánfalvai románkori templom és más jeles emlékünk számára készített kiváló mestermunkákat. Nagy érdeme, hogy vasműves nemze­dékeket nevelt, szerettette meg velük a vasat, szoktatta őket a pontos munkára, a tüzlkovácsolás mesterségének elsajátítására, és ami nem lé­nyegtelen, a múlt mívességét mentette át mai formavilágunkba. Szorgalmas tanítványait, munkásait megbecsülte, közülük sokan ma is tisztelettel említik

Next

/
Thumbnails
Contents