Technikatörténeti szemle 20. (1993)
KRÓNIKA - Pereházy Károly: Bieber Károly (1893–1992)
kapott „Kovácsművószet" c. könyve nagy hiányt pótolt, hiszen a magyar szakirodalomban elsőként vállalkozott a mesterség tudnivalóinak apró részletekre is kiterjedő összefoglalására. Bieber Károly 1893. május 25-én született Budapesten. A négy polgári elvégzése után nagybátyja, a jónevű műlakatosmester Szultzberger József műhelyében tanult a vassal bánni. Mellette sajátította el az izzó vas formálásának ezernyi titkát és mindazt, amit a művészi formáihatóságról tudnia kellett. Kora reggeltől az estébe nyúló órákig asztagnyi vasak között élte inaséveit, de egyidejűleg az iparrajziskola növendékeként képezte magát rajzban. 1911-ben szabadult fel és az itthoni sanyarú körülmények kényszere, de az a tanulni vágyás is ösztönözte, hogy megszerezze amire még szüksége van a mesterségbeli tudás teljességéhez, az ipar kereteit messze meghaladó művészi vasművesség műveléséhez. 1913-ban külföldre utazott, előbb Bécsben, majd 1914-ben Berlinben dolgozott. A külföldi mestereknél töltött évek tapasztalataival kiegészülve tudása, készsége művészetté nemesedett, és a háború végével 1918-ban vette át mestere Pálya utcai műhelyét. Ennek megtörténtét követően kemény évek következtek, a gazdasági válság őt is megérintette. Keserves harcot kellett vívnia a megélhetésért, eközben a művészi kovácsolás irányába fejlesztette műhelyét. Ezután már sikerekben gazdag évtizedek következtek. Az architektúrához kapcsolódó, annak társművészetóvó növekedett művészi vasmunkák, ajtó-, ablakrácsok mellett az ún. kisművessóg alkotásai: kandeláberek, csillárok, használati ós berendezési tárgyak, domborított plasztikák sora került ki műhelyéből. A kolozsvári egykori hadtestparancsnokság nemesveretű kapuzata, a városligeti „Jáki" kápolna belső ajtaja, a Farkasréti temető templomának kriptaajtaja, az esztergomi „Három szerecsenház" kapuja, a gyöngyösi-, a zirci kapu kalapácson ügyesedett kezét dicséri. Csillárjaiból került a Nemzeti Galériába, a Batthyány-mauzóleumba, a martonvásári Brunswlck-kastólyba; nevéhez fűződnek még cégérek, lámpák, gyertyatartók, tükör- ós képkeretek, kandalló felszerelések, térelválasztórácsok sokféle változatban. A Győri Vagongyár klubja részére kovácsolt akváriumórája Argentínába, Egyiptomba, Braziliába, sőt a Fülöp-szigetekre is eljutott. Ám a műemlékek védelméből is részt kért ós kapott. Sopron középkori műemlóktermónek, a budapesti Belvárosi plébániatemplom, a sopronbánfalvai románkori templom és más jeles emlékünk számára készített kiváló mestermunkákat. Nagy érdeme, hogy vasműves nemzedékeket nevelt, szerettette meg velük a vasat, szoktatta őket a pontos munkára, a tüzlkovácsolás mesterségének elsajátítására, és ami nem lényegtelen, a múlt mívességét mentette át mai formavilágunkba. Szorgalmas tanítványait, munkásait megbecsülte, közülük sokan ma is tisztelettel említik