Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Sipka László: Vajda Pál (1907–1982)

búvárkodásai során felfigyelt arra, hogy milyen sok, fontos műszaki alkotás létrehozásában vettek részt az itthon vagy külföldön tevékenykedő magyar szakemberek. Ezért — általános technikatörténeti munkásságának a részeként — e témakör áttekintésére és jól dokumentált (!) feltárására törekedett. Az ő megfogalmazásában: a technika magyar úttörőit (tehát nem elsősorban a magyar technika úttörőit) kutatta — és ismertette meg az olvasókkal —, vagyis azokat a személyeket, akik magyarok voltak ós (bárhol éltek) munkásságukkal a műszaki tudományok egyetemes fejlődéséhez járultak hozzá. Vajda Pál szerény ember volt, nem tulajdonított jelentőséget a címeknek, rangoknak — ezért nem is kapott ilyen elismerést. Életműve azonban meghatározó a magyar és egyes vonatkozásokban a nemzetközi technikatörténet szempontjából. Munkássága annál is sokrétűbb, gazdagabb, mint amit a halálát követő, első összegzések mutattak. 30-nál több önálló könyve, további 10, több szerzős könyv általa írt részlete és 350-nél több cikke, közleménye nélkülözhetetlen forrásmunka. Érdeklődése sokirányú volt: feltárta ós bemutatta számos tudós, műszaki alkotó munkásságát és átfogóan vizsgálta több szakterület egyes fejlődési szakaszait (külön is hangsúlyozva a fejlődóst befolyásoló magyar vonatkozásokat). Egyedülálló módon, rendkívül gazdag bibliográfiai anyagot gyűjtött össze a különféle magyar találmányokkal, magyar eredményekkel foglalkozó idegen nyelvű irodalomból. És számos, különféle nyelven megjelent írásával azok között is az első, akik a magyar eredményeket külföldön Ismertették, tudatosították. Szinte egymaga végezte el, helyettesítette az elvileg erre hivatott intézmények, szervezetek munkáját. Talán legismertebb könyve a „Magyar feltalálók", amely először 1943ban jelent meg és 46 szakember életét ismertette, míg az 1958-as, „Nagy magyar feltalálók" című újabb kiadás már 200 műszaki alkotónk 400 találmányát mutatja be, mintegy 3000 irodalmi hivatkozással. Különböző nyelven megjelenő külkereskedelmi és idegenforgalmi kiadványainkban rendszeresen írt a magyar szakemberekről és találmányokról — ráirányítva ezzel a figyelmet műszaki hagyományainkra és eredményeinkre. A nemzetközi közvéleményben hazánkról kialakult kép valósághűbbó formálását szolgálta a „Creative Hungarians — Magyar alkotók" (1975) c. kétnyelvű könyve is (amelyet e sorok írójának tapasztalata szerint nagy örömmel fogadtak ós forgattak, az USÁ-tól Japánig, a hazánkkal üzleti kapcsolatban álló, érdeklődő külföldiek). Hasonlóképpen alapműnek tekinthető a „Creative Hungarians in mathematics, astronomy, physics, chemistry, technical sciences and industry. A selected blo-bibliography." címmel, a Technikatörténeti Szemle XI. kötetében, 1979-ben megjelent (40 oldal ter-