Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Vastagh Gábor (1899–1987) kohászattörténeti munkássága

tások régészeti munkálataira a soproni Liszt Ferenc Múzeum régészét Nováki Gyulát, az ásatások műszaki szakértőjéül Vastagh Gábort kérték fel, ós ezzel létrehívták az ország első kohászattörténeti komplex bizottságát. Az ásatások olyan területen bizonyították a kora középkori vasolvasztás létét, ahol a hagyományos történeti források erről semmit sem szóltak. Ez szükségessé tette történész bevonását Heckenast Gusztáv személyében, így a komplex bizottság most már három személlyel kutatta a magyar kohászattörténet eddig ismeretlen történetét. Vastagh és Nováki Borsodban 1959-ben Felsőbelecsényben végzett ásatást, ahol kemencetöredék, vassalak, fúvóka és cseréptöredók, 1960ban Imola-Tóberkében ástak, ahol vasolvasztó, fúvóka, salak ós edónytöredék került elő. 1961-ben folytatódott az Imolái ásatás. Eredmény: vasolvasztó, salak, fúvóka edónytöredék. 1962-ben Trizsen ástak. Eredmény: vasolvasztó, salak, fúvóka, edónytöredék. 1964-ben Jósvafőn egy 1396 évből való oklevél alapján végeztek ásatást. Az ásatások során bebizonyosodott, hogy a Felvidék volt a vasolvasztás magyarországi klasszikus helye. A régész az ásatások során előkerült edónytöredékekből megállapította, hogy az olvasztók a X-XII. századból valók. A műszaki szakértőnek — Vastagh Gábornak — az ásatások során előkerült kohótöredék, salak, fúvócső és egyéb anyag vizsgálatából tisztáznia kellett a honfoglalás korának kohóépítési ós gyártási technológiát, hogy a komplex bizottság negyedik tagja a vaskohómérnök — Zoltay Endre — az imolai olvasztókemence pontos rekonstrukciójában eredményes próbaolvasztást végezzen ós kísérleteivel is igazolja az elméleti megállapításokat. Hazai viszonylatban hasonló munkával eddig még senki sem foglalkozott. Vastagh vállalta az ismeretlen megfejtését a vegyészet és a metallográfiai tudományok segítségével. Európában már több évtized óta kiváló egyetemi tanárok foglalkoztak hazai azonos ásatások műszaki problémáival. Eredményeiket könyvekben ós szakcikkekben jelentették meg. Vastagh a német, az angol, az osztrák, a cseh és lengyel közlemények alapos áttanulmányozása után fogott hozzá a hazai ásatási anyag műszaki feldolgozásához. Új vizsgálati módszert dolgozott ki a vassalakok mindenre kiterjedő vizsgálatára. Kielemezte a kohóépítés minden anyagát, az építés technológiáját. Eredményeit összehasonlította a külföldi eredményekkel. Ahol eltérést tapasztalt saját eredményeit megvitatta külföldi partnereivel. Vizsgálatai során megállapította, hogy a borsodi kemencék valamennyi külföldi típustól eltérőek. Ezért javasolja, hogy a Borsod területén használt kemencéket a kiásott első maradvány alapján „imolai típusnak" nevezzék el. A komplex bizottság és a Kohászati Történeti Bizottság Vastagh javas-