Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Edvi Illés Aladár (1858–1927) kohászattörténeti munkássága

tész-Egylet Technikatörténeti Gyűjteménytára név alatt. Közben újra ós újra felelevenedett a Műszaki Múzeum szükségességének, létrehozásának, III. a gyűjteménytár megfelelő elhelyezésének gondolata, ami végül is a már említett 1935. évi Mészáros utcai megnyitással oldódott meg számos szebb és fényesebb terv meg nem valósulásának okán. Lósy-Schmidt könyve eddig jutott el, ő maga azonban még tovább, de nem kedve szerint. 1939-ben ugyanis a MÁV visszavette az épületét. Akkor tért vissza a Felvidék déli része, közte Kassa is. Miért legyen mindig minden Budapesten, adjunk valamit a vidéknek is — jelszó alatt —, összecsomagolt a múzeum és áttelepült Kassára a volt csehszlovák vasútigazgatóság megürült épületébe, ahol 1943-ban nyitotta meg kapuját. Maga Lósy-Schmidt persze ós érthetően ellenezte az átköltözést, de hiába szaladgált, futkosott, mégis megtörtónt. ő maga Kassa ós Budapest között ingázott a következő években. A kassal Országos Magyar Műszaki Múzeum budapesti irodája a birtokunkban lévő levélpapír tanúsága szerint a Szt Domonkos utcában működött. Akárcsak a határokat, a múzeumi gyűjteményeket sem bolygatjuk a nemzetközi politikában. Görögország, Egyiptom Irak tett ugyan ilyen irányban kezdeményezéseket, hogy minden kerüljön vissza oda, ahonnan elvitték, de ez iszonyú zűrzarvart okozna, s kiürülnének a nagy múzeumok régészeti gyűjteményei, így az ENSZ úgy határozott, maradjon minden ott, ahol van. Érdekes, hogy Lósy-Schmidt nem említette könyvében az 1882-ben alapított Technológiai Iparmúzeumot, mely a József körúton nyert végleges elhelyezést 1889-ben, mely perszonálunióban volt az egyidejű Közópipartanodával, s ez lett a veszte. Saját vezetése satnyította el a múzeumi részleget annyira, hogy 1922-ben névleg Is megszűnt ós átalakult Királyi Technológiai Anyagvizsgáló Intézetté. Lósy-Schmidt Ede igen szóleskörű publicisztikai munkát végzett a technikatörténet területén, e munkásság szintén nem eléggé méltányolt, mivel nem eléggé ismert. Tudjuk, hogy több közleményt írt a magyar műszaki oktatás fejlődéséről, a gyufagyártásról, Kempelen Farkas érdeméről a vakok oktatásának megindításában. Igen érdekes „műszaki nyelvészeti" kutatása. Egyik ilyen közleményében (A Technikus 3. évf. 1921/22.) a „Technika ós az ipar Árpádok korabeli ősmagyar szókincsé'-vel kapcsolatos igen sokoldalú kutatásának eredményeit ismerteti. Ebben felsorolja azokat az ősugor szavakat, melyeket szerinte már a honfoglalás előtt ismert nyelvünk és melyeket ma is használunk, ilyenek pl. híd, út, kő, ház, küszöb, víz, ón, arany, ezüst, hamu, vas, hő(?), gőz(?), erő, mű stb. Nyelvész tudná csak igazolni, igaza volt-e ezekben. Ennél sokkal érdekesebb, hogy