Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Edvi Illés Aladár (1858–1927) kohászattörténeti munkássága

túrának törhetetlen ós rajongó szeretete, megbecsülése Irányította minden tevékenységemet. Tisztában voltam azzal, hogy minden nemzet igazi vagyonát szellemi kincseinek az összessége, a kultúrája, szóval mindaz teszi, amit az irodalom, a tudomány ós a művészet alkotott és hordott össze évtizedeken, évszázadokon át. Hirdettem azt Is, hogy gazdasági fellendülését is minden nemzet csak ezeknek a tényezőknek a közreműködésétől és fejlődésétől várhatja." A könyvtárban kezdte meg műszaki emléktárgyak gyűjtését is, teljesen saját szakállára, s a tárgyak raktárául is sokáig a könyvtár szolgált. Itt írta meg legismertebb művét „A magyar műszaki muzeális ügy fejlődése hazánkban és a Magyar Műszaki Múzeum" c. könyvét (1939). Ez valóban egyik forrásmunka a címben jelzett magyar műszaki muzeális ügy közel két évszázados tragikomikus fejlődésének. Leírta Lósy az első gyűjtemény, a Nemzeti Múzeumban 1808-ban létesített Technológiai Osztály alig-alig létrejöttét, majd villámgyors és oly alapos széthordását e gyűjteménynek, hogy alig-alig maradt meg belőle néhány tárgyacska. Aztán rátért az 190811 közötti szépreményű tervezgetósekre egy egyetemes jellegű Technikai Múzeum létrehozására a Kereskedelmi Minisztérium keretében, mely ügyében a Mérnök- és Építész-Egylet volt a kezdeményező, s melyben a nemzeti büszkeségnek is szerepe volt, hiszen akkortájt jöttek létre a közép-európai nagy műszaki múzeumok Münchenben, Prágában és Bécsben. Utóbbi helyen akkor még szintén csak a tervezgetés állapotában, csak az első világháború alatt nyílt meg. Ha pedig Bécsben lesz, akkor Budapestnek is kell. Ha jobban utánanézünk Budapest akkori rohamos fejlődése részleteinek, sok esetben megállapíthatnánk a bécs—budapesti rivalizáció hasznos katalitikus működését. Nálunk is jól indult a dolog, a tudomány és a gazdaság jeles személyiségei pártolták az ügyet, bizottságot létesítettek, adományokat is felajánlottak számára, helyét is kijelölték, nevezetesen az akkor épült budai Műegyetem környékét, ahova ma az 1996os expót tervezik. A Technikai Múzeum ügyében évekig ment a blzottságosdi, 1911-től már némi összegek e célra a költségvetésbe is bekerültek, ebből az egylet három tagja tanulmányozta a londoni, párizsi és müncheni múzeumok szervezetét ós erről szép ós jó beszámoló előadásokat is tarott a Mórnökegyletben. Aztán kitört az első világháború, bár a költségvetésben még 1918-ig szerepelt a múzeumi tétel, a gyakorlatban leállt a dolog, míg aztán 1919ben végleg elült minden, nem is csodálhatjuk, nagyobb problémái lettek akkor az országnak. S itt lépett színre a könyvtáros, aki nem adta fel a dolgot. Mint írja 1921-ben kezdett a gyűjtéshez, az általa alapított Magyar Mérnök- ós Épí-