Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Edvi Illés Aladár (1858–1927) kohászattörténeti munkássága

titkár nyugalomba vonul. 40 éves munkássága alatt 27 könyvet, 79 tanulmányt és egyetemi előadásait nem számítva 79 előadást tartott. Edvi Illés történeti munkásságának értékeléséhez szükséges a historiográfus megállapításait ós Kerpely Antalról írott megállapításait is figyelembe venni. Edvi Illés Aladár magyar vaskohászat történetének elkészültét nagy mértékben megkönnyítette a kincstári vasgyárak központi igazgatójának, Kerpely Antalnak hosszú és rendkívül értékes kohászati szakírói működésót lezáró történeti munkája, mely „Adatok a vas történetéhez Magyarországon a XIX. század elejéig" címen jelent meg. Kerpely történetírása nem éri el kohászati szakírói működésének európai színvonalát. Történeti koncepcióját Becktől, fadatainak tekintélyes részét Bidermanntól köcsönözte. Fő érdeme, hogy a Bidermann könyvének megjelenése óta eltelt több mint 40 esztendő folyamán feltárt új adatokat beillesztette a magyarországi vaskohászat fejlődési vonalába. Forrás kritikája ós történelemszemlélete azonban elmarad a Bidermanné mögött. Három évvel Kerpely munkája után, 1901-ben jelent meg Edvi Illés összefoglalása Magyarország vasipara 1898. évi állapotának részletes leírása elé illesztett történeti bevezetéseként. Előadása saját koráig, a XIX. század végéig terjed; a század elejéig nagyjában Bidermannt és Kerpelyt követi, s az azután következő részben is bőven merít adataikból. Irodalmi adatgyűjtése mégis sokkal szélesebb alapokon nyugszik, mint elődeié, s bár ő maga levéltári kutatást nem folytatott, felhasználta a frissen megjelent történeti forrásközléseket. Legnagyobb érdeme a XIX. századi kapitalista fejlődós adatainak összefüggő történeti előadása. Arányos szerkezete ós adatgazdagsága következtében kétségkívül mindmáig ez a leghasználhatóbb munka a magyarországi vasipar történetéről. Nem csoda, hogy a későbbi kutatóknak úgyszólván kézikönyve lett. A magyarországi vaskohászat történetének gazdaságtörténeti megalapozására azonban Edvi Illés sem volt képes. Kerpely ós Edvi Illés munkásságának értékei tagadhatatlanok, hatásuk máig érezhető. A historiográfus kiértékeléséhez meg kell jegyezni, hogy a két nagyszerű kohászattörtónettel foglalkozó szakírónknak nem volt főfoglalkozása a történetírás és az ehhez szorosan fűződő levéltári kutatás, hivatalos munkájuk mellett azt — mai kifejezéssel élve — hobbikónt űzték. Hiányzott az a tudományos intézmény, melynek feladata lett volna a természettudományok ós technika történetével való foglalkozás, ami a hazai Történettudományi Intézetnél még ma sem valósult meg. Németországban is érezték egy ilyen intézmény hiányát, 1963-ban létrehívták „A természettudományok és technika történetének kutatóintézetét"