Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Zsámboki László: Kerpely Antal (1837–1907) és a magyar vaskohászattörténeti kutatás

technológia történetét? Miért nem elemzett, elemeztetett meg történeti tárgyakat a selmeci laboratóriumokban, amelyek akkor, akkor is európai színvonalúak voltak, s hazánkban messze a legjobbak? Ha Kerpely faggatta volna a régmúlt vas ós fém tárgyait, biztos, hogy értékeset közöltek volna vele, s így rajta keresztül velünk is. Véleményem szerint sokkal-sokkal fontosabb az utókor történetírása számára Kerpely nem történeti indítású országos áttekintő iparleíró munkássága. Kerpely 1872 ós 1896 között négy ízben ad közre alapvető Iparleírást. Elsőkónt Selmecen jelenteti meg Das Eisenhüttenwesen in Ungarn sein Zustand und seine Zukunft c. háromszáz oldalas munkáját (12), melyben részletesen leírja mind műszaki, mind gazdasági tekintetben Magyarország akkori összes vaskohászati üzemét, ismertetve a feldolgozott érceket, s azok lelőhelyét, geológiai és bányászati viszonyait is. Kis túlzással történeti munkának is nevezhetnénk, mert gyakori, hogy technikai, vagy termelési adatok közlésénél évtizedekre is visszanyúlik. 1877-ben, még mindig selmeci professzorként, a Természettudományi Társulat kiadásában közreadja magyarul ós németül a Magyarország vaskövei és vasterményei c. kötetét (13), amelyben a kor legjobbb szakembereinek elemzésével ismerteti az akkor Magyarországon ismert valamennyi vasércet, s lelőhelyét. A mai kutató számára tökéletes és pótolhatatlan topográfia! (Itt Jegyzem meg, emlékeztetve az előbbi selmeci laborok szinvonalat emlegető kitételemre, hogy ezt a megbízást a Társulat először a pesti műegyetemnek adta ki, ahonnan azonban, alkalmas laboratóriumok híján elvógezetlenül került vissza a feladat a megbízóhoz, aki ekkor gondolt a vidéki professzorra, s intézményére.) (14) 1885-ben, majd 1896-ban az országos kiállítások és nemzetközi kongresszusokhoz kapcsolódva, mint magas rangú, országos hatáskörű ipari vezető szakember, állítja össze és adja közre különféle kiadásokban és terjedelemben a hazai vaskohászat összefoglaló, több metszetet is nyújtó leírását (15). Ha a fölsorolt műveket kózbevesszük, első pillantásra érezzük, hogy azt, amit Kerpely nyújt nekünk ezekben a leírásokban, soha senki nem tudná ma már megtenni. Sem az adatok hihetetlen tárát ós rendszerét, sem a műszaki ismereteket és értékítéleteket ma már, az utókor nem lenne képes rekonstruálni. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy e korban — a XIX. sz. második felében — a hivatalos statisztika gyermekcipőben járt, a pénzügyminisztérium akkori irattári anyaga 1944-ben és 1956-ban az Országos Magyar Levéltárban gyakorlatilag megsemmisült, hasonlóan a bányakapitánysági iratanyagokhoz, s hogy az akkori vasko-