Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Zsámboki László: Kerpely Antal (1837–1907) és a magyar vaskohászattörténeti kutatás

ZSÁMBOKI LÁSZLÓ* KERPELY AI^TAL (1837-1907) ÉS A MAGYAR VASKOHASZATTORTENETI KUTATÁS** A rendelkezésemre álló néhány percben arról próbálok átfogó képet nyújtani a tisztelt haligatóságnak, pontosabban azt próbálom érzékeltetni, hogy Kerpely Antal egyre inkább magasulni látszó szakmai életműve milyen kapcsolatban áll, illetve milyen hatással volt-van az egykori Magyarország vaskohászatának történetére vonatkozó kutatásokkal ós történetírással. E bevezető mondattal egyben határozottan le akartam rögzíteni, hogy Kerpely Antalról nem mint történetíróról akarok beszélni — mert nézetem szerint nem volt az — hanem olyan nagy dinamizmusú alkotó mérnökről, iparszervezőről, tudósról, kutatóról, oktatóról ós szakíróról, aki — szerintem ugyancsak nem akaratlanul ós nem véletlenül — hatalmas szakirodalmi munkásságával a magyarországi vaskohászat leglátványosabb fölfutási periódusának, a XIX. század második felének történeti kutatását kikerülhetetlenül és pótolhatatlanul lehetővé tette az utókor kutatói és érdeklődői számára. Emlékeztetőül néhány mondat Kerpely Antalról (1). 1837-ben született az Arad melletti Kurticson és hetven esztendős korában, váratlanul Selmecbányán hunyt el. Ott is alussza örök álmát a régi lutheránus temetőben, népes családja körében. Sírja ma is zarándokhelye — Pech Antal, Farbaky István ós számos más kiváló mérnökünk nyughelyével egyetemben — a magyar bányászok és kohászok egyre fogyatkozó seregének. Az akkor még német tannyelvű selmeci Berg- und Forstakademie bányászati-kohászati kurzusát úgy végzi el szinte tiszta kitűnő érdemjegyekkel (2), hogy beiratkozásakor — szegény sora miatt — semmilyen iskolai bizonyítványt nem tudott fölmutatni. Két szemeszter után kerülhetett csak át a rendes, 'Miskolci Egyetem Központi Könyvtára, 3515 Miskolc-Egyetemváros