Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Móra László: Görgey Artúr mint kémikus és haditechnikus

koztak, ezért leköszönt állásáról (1868). Utána Erdélybe ment, ahol Segesvár mellett vasúti alagutat épített, amikor az alagút elkészült egy bécsi bank erdélyi birtokát kezelte, de nem sokkal később a bank a birtokot eladta, Ismét állás nélkül maradt. Még fizikai munkával is megpróbálkozott ós a pozsonyi vasúti alagút fúrásánál mint földmunkás csapatvezető dolgozott. A sok hányódást megunva, 1875-ben az ügyvéd, később közjegyző István öccsénél húzta meg magát. Kezdetben irodájában segédkezett, majd testvére visegrádi udvarházában gazdálkodással, kertészettel, szőlészettel foglalkozott. Bár nem kérte, a magyar kormány 1884-től kiutalt részére nyugdíjat, amely hosszú öregsége megélhetését biztosította. Visegrádon az őt felkereső barátok, tisztelők, politikusok, írók, művészek mellett a kémikusok látogatásai enyhítették magányát. Érdekelték a világ dolgai, az újságokat ovasta és mint a Magyar Chemiai Folyóirat állandó előfizetője, a kémia haladásáról is folyamatosan tájékozódott. Azzal is tisztában volt, mit jelentettek számára, főképp hadvezéri ténykedéseiben a vegyészképzés során elsajátított módszerek, tapasztalatok. Erről egy látogatásán Than Károlynak így vallott: „Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak köszönöm... — majd magyarázatként hozzáfűzte — Chemiai tanulmányaim közben tanultam azt meg, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől; de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, és így a valóság fölismerésében biztosan eljutni" (11). A húszas évek vógón a Toldy-reálban osztályfőnökünk, dr. Koczogh András történelemtanár volt, aki a család nevelőjeként sokszor megfordult Görgeyék házában, még Ismerte az agg tábornokot. Elmondta nekünk, hogy a „visegrádi remete" ágya fölött haláláig fügött egy töviskoszorú, amit egyik barátjától kapott. Hosszú életében férfias hősiességgel viselte el az igaztalanul reá kiosztott „nemzetáruló" bűnbak szerepét. Jelképes jelentősége van annak is, hogy 1916. május 21-én, Budavár visszavételének évfordulóján hunyt el 98 eves korában. Emlékezetét az irodalmi és tárgyi dokumentumok sokasága őrzi. Hadvezéri tevékenységét külföldön, így az amerikai West Point-I, vagy a francia Salnt-Cyr-i katonai akadémiákon tanítják. Ma már megújuló honvédségünk hadtörténészei is tárgyilagosabban, elismeréssel méltatják vezéri képességeit. Kémiai munkájának értékelésére, tudománytörténeti szerepére pedig jellemző, hogy a hetvenes években Amerikában kiadott „Dictionary of Scientific Biography" című több kötetes óletrajzgyűjtemónyben a világ nagy természettudósainak sorában — Szabadváry Ferenc közreműködésének