Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Schiller Vera: Hüpatia

SCHILLER VERA* HÜPATIA Ez a név az ókor végének egy különlegesen híres I. sz. 370 és I. sz. 415. között élt nőalakját, a pogány életérzés és filozófia mártírját idézi fel, akinek művei ugyan sajnos nem maradtak ránk, de tudásának, tekintélyének hírét, de leginkább halálának legendáját egyaránt megőrizte barát és ellenség. Ez az időszak a pogány vallás és életérzés bukásának, a keresztény ideológia győzelmének kora, ennek a harcnak volt részese a neoplatonikus filozófusnő Hüpatia is, akit az alexandriai keresztény egyház hívei — a minden oldalról megerősített hagyomány szerint — olyan veszélyesnek találtak, hogy meggyilkolták. I. Theodosius császár rendeletileg záratta be a Birodalom területén még nyitva tartó pogány kultusz-szentélyeket. Ennek a parancsnak az értelmében romboltatta le — az eredeti parancsot túlteljesítve — i. sz. 393-ban Theophilosz alexandriai patriarcha, akit nagy hatalma miatt „alexandriai pharao" néven emlegettek, az alexandriai Szarapisz templomot (1). Általában ezt az időpontot szokták a pogány kultuszok bukásának nevezni. Az antik vallás, a szent „szünkretizmus" (istenvegyítés) azonban most a filozófia köntösében jelentkezett. A neoplatonizmus ezt az életérzést jelentette, ennek az irányzatnak volt híve Hüpatia, olyannyira, hogy nélküle — E. Evrard szerint — a neoplatonizmust el sem lehet képzelni (2). Hírnevére éles fényt vet a SOUDA lexikon róla szóló szócikkének az a mondata, mely szerint „asszony létére köpenyt öltve járt a város közepén és nyilvánosan előadást tartott azoknak, akik hallgatni akartak Platón vagy Arisztotelész, vagy valamelyik másik filozófus tanairól". Életéről és haláláról két típusú forrásból értesülünk. Az egyik a vele 'Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Idegennyelvű Lektorátus, 1034 Budapest, San Marco u. 48.