Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Papp Gábor: Born Ignác könyvtárának hungaricumai (Életrajzi háttérrel és Born kritikai bibliográfiájával)

szabadkőművesrendelet („Freimaurerpatent") után is folytatódott, így 1785től a császár által elrendelt páholyösszevonások nyomán létrejött „Az Igazsághoz" (Zur Wahrheit) címzett páholy mestere lett. Born tekintélyét jól érzékeltetik a születésnapjára rendezett ünnepségek leírásai [19:144], és a tiszteletére készült versek, zeneművek. Erre az időszakra datálható Born ismeretsége W.A. Mozarttal, amely később a Varázsfuvolával kapcsolatos legkülönbözőbb feltételezésekre nyújtott lehetőséget, attól kezdve, hogy a librettót Born egyik műve — [B24] — ihlette, egészen addig, hogy Sarastro tulajdonképpen Born alteregója. Born 1786 őszén visszavonult a széthullóban lévő osztrák szabadkőműves mozgalomból, és ismét a természettudományok, ezen belül a kohászat és a kémia művelésére összpontosította erejét [44]. Már az 1780-as évek elejétől fogva fáradozott az ezüstórcek foncsorozási (amalgamálási) eljárásának tökéletesítésén [45]. A kísérleteket eleinte egy Bécsben bérelt laboratóriumban végezték, majd 1785-től a Selmecbánya melletti Szklenón folytatták. Born eljárását 1786-ban egy gazdagon illusztrált könyvben ismertette [B34]. E könyv — ós nyilván Born közismerten jó kapcsolatai — nyomán még az évben 27 neves külföldi szakember kereste föl hosszabb-rövidebb időre a szklenói üzemet, és vitatta meg az ott szerzett tapasztalatokat. A maga nemében alighanem első nemzetközi tanácskozás eredményeképpen jött létre a világ első nemzetközi tudományos-technikai egyesülete, a „Societát der Bergbaukunde" [46]. Az egyesület évkönyvének (Bergbaukunde) két kötete Born és F.W.H. Trebra kiadásában jelent meg 1789-90-ben [K8], benne Born két kohászati tárgyú írásával [B38, B39]. A foncsorozási eljárásról szóló könyv még 1787ben Bernben [B35], majd 1788-ban Bécsben [B36] franciául is megjelent, míg a szklenói találkozó eredményeit Ferber ismertette [47]. E kémiai-kohászati érdeklődés tükröződik a Crell Chemische Annalenjóben közzétett több cikkében is, melyekben a Ruprecht és Klaproth között a fémoxidok redukciója körül kibontakozott vitában foglalt állást a selmeci tudós oldalán [B43-B46]. Utolsó publikációi közé még két kisebb ásványtani közlemény tartozik, mely ugyanitt jelent meg [B47, B48], valamint az erdélyi aranymosásról írt tanulmánya [B49]. E cikkel mellett a páholytársa lánya, Eleonore Raab gyűjteményéről készített rendszeres katalógusa [B41] is jelzi, hogy Born nem hanyagolta el az ásványtant, mely több életrajzírója szerint legkedvesebb foglalatossága („Lieblingbescháftigung", [9:42]) volt. E katalógussal Galicin herceg, orosz mineralógus, 1797-ben hosszú tanulmányban foglalkozott, melynek német fordítását Is kiadták 1802-ben [48]. A mű hatását jelzi, hogy 1800ban W. Babington angol természettudós ennek mintájára jelentetett meg