Technikatörténeti szemle 19. (1992)

KRÓNIKA - Tringli István: Franz Joseph Müller von Reichenstein és a cs. kir. bányaügy (Nemzetközi konferencia, Poysdorf, 1992. október 23–24.)

kellett küldeni a Bányatörténeti Egyesületnek. A konferencia nyitónapján a résztvevők már kezükbe vehették a szimpózium teljes anyagát az egyesület folyóiratának, a Res montanarumnak 5. füzetében. Könnyen felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi szükség volt a konferenciára? A válasz egyszerű: a szóbeli közlés kötetlenebb formája és a közvetlen vita miatt, amit csak könnyített, hogy a hozzászóló előtte a jegyzetekkel ellátott tanulmányokat elolvashatta. A beszélők jó része kihasználta a lehetőségeket: nem egyszerűen a már megjelent szövegeket olvasták fel, a mondandó bőséges illusztrálására is sort kerítettek. A rendezvénynek a Kolpinghaus adott helyet. Alfred Weiß miniszteri tanácsos és Karl Schlemmer polgármester üdvözlő szavai után az első előadó Erich Schroll volt, aki a „Teüúr a természetben és a technikában" címmel tartotta meg előadását, melyben e ritka elem ásványtani előfordulásáról szólva megemlítette, hogy mintegy 60 ásványban található. A természetben főleg nehézfémekkel együtt fordul elő, affinitása az aranyhoz a legnagyobb. Ismertette előáüítását, a teljes világtermelés ISO tonna körül van, ára jelentősen függ a kereslettől: 1992. júniusában 4/9 tisztaságú 1 kg teüúr 120 USA dollárba került, a 6/9-es 1400—1600 dollárba. Főleg ötvözőanyagként használják a fémiparban, de katalizátorként és a félvezetők gyártásában is alkalmazzák. Dietz Saue a „Teüúr és a gyógyászaf-ban bemutatta, hogy az emberi szervezetben, a különböző táplálékokban müyen gyakran fordul elő ez az elem. Nos ritkán, a legtöbb tellúrt a fokhagyma tartalmazza. Izraeli kutatók állítólag sikerrel végeztek kísérletet tumoros, AIDS-es és rákbetegek kezelése során teUúrtartalmú gyógyszerekkel, mellékhatások nélkül. Szabadváry Ferenc a „Teüúr felfedezése" címmel tartotta meg előadását. Nemcsak a Ruprecht—Müüer levelezést ismertette, hanem a kérdésfeltevők számára is megnyugtató módon tisztázta Bergman és Klaproth szerepét. Külön kitért a Kitaibel—Klaproth elsőbbségi vitára is. Tringli István „Franz Joseph Müüer az ismert és ismeretlen tudós" cím alatt a Müller t érintő irodalom historiográfiáját adta elő. Ebből kiderült, hogy mennyire szükséges minden generációról-generációra, könyvről-könyvre vándorló adat szigorú kritikai elemzése. A füzet megjelenése után az addigi lexikonszócikkek szinte minden mondatát újra kell majd írni. Könnyen lehet, hogy nemcsak Müüer esetében van ez így. Josef Preyer „Franz Joseph Müllner — elődök és gyermekkor" referátuma számos új adatot közölt a Tarutson-família birtokán Gründlich térként ténykedő apáról és nagyapáról, a fiú egyetemi éveiről. A Müllner-Müüer névalak a családban és Franz Joseph fiatal éveiben is még gyakran ingadozott Josef Vozár , .Franz Joseph Müüer Szlovákiában", Georg Mutschlechner „Franz Joseph Müüer Tirolban 1775—1778" előadásai a selmeci és a schwazi éveket mutatták be a selmeci és bécsi illetve a innsbrucki levéltári kutatások tükrében. Szmte minden megállapításuk eddig teljesen ismeretlen volt. A leghosszabb állomáshely, az erdélyi bemutatására Ion Dordea vállalkozott „Franz Joseph Müller von Reichenstein guberniumi tanácsos mint az erdélyi pénz- és bányaügyi kincstartóság vezetője életéből és működéséből, 1778—1802" címmel Mondanivalója értékét külön emelte, hogy az említett hivatal iratanyagából eddig alig publikáltak. Dordea nagyon plasztikus képet festett a bányatisztviselő erdélyi ténykedéséről. Az utóbbi négy előadás mindenesetre Müller eddigi életrajzát teljesen újraírta, a hivatalnoki karrier egyes állomásait bemutatók pedig bővítették eddigi ismereteinket az egyes bányavidékek történetéről. A Huber -házaspár: Simone