Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Petzval József pesti évei

emelését, mind az oktatásügyet saját — hangsúlyozottan állami — hatáskörükbe vonták. Az Institutum Geometricum alapításakor is a közjó éppen aktuális céljait kellett megvalósítani: a kor szóhasználatával élve kultúrmérnököket kellett képezni, a mérnöki tudományok más elemei ennek alárendeltek maradtak az intézmény megszűnéséig, azaz 1850-ig. Ezen nem segített az egyetem mellé állítás sem, az egyetemi tanszabadság ugyanis csak a XLX. sz. második felében kapott teret a Habsburg-monarchiában, a műszaki felsőoktatásban akkor is csak korlátozottan. Alapításakor a mérnökképző intézet egy, mai szóval, posztgraduális oktatási intézmény volt, melyre az akkor két-, majd hároméves bölcsészeti kar elvégzése után, vagy a vidéki akadémiák bölcsészeti tanfolyamai után lehetett jelentkezni. Ehhez tudni keU, hogy a bölcsészeti kar az egyetemen egy általános előkészítő tanfolyam szerepét játszotta: innen lehetett jelentkezni a magasabb karokra: teológiára, jogra, orvosira. A mérnöki intézet a maga hároméves tanulmányi idejével ezek közé állt be. Az intézetben a bölcsészeti kar tanárai tanítottak, a hallgatók a harmadik év végén szigorlatot tettek, melynek eredményeképp mérnöki oklevelet kaptak. Az oklevelek nyelve 1846-ig latin volt, aztán magyar lett. Az Institutum épülete 1785től 1850-ig a pesti Belvárosban a jozefinizmus által feloszlatott ferencesek kolostorában — annak udvarán áüo épületben — volt, a mai Egyetemi Könyvtár helyén, a hallgatók más tárgyak hallgatására átjártak a bölcsészeti kar épületébe, mely az ELTE mai központi épületének — mely egyben a jogi kar épülete is — helyén áüt. A tanulmányi időt 1792-ben két évre csökkentették és ennyi is maradt megszüntetésig. Az Institutum ugyan végig szorosan a bölcsészeti karhoz kötődött, 1826ban — Petzval tanulmányi éveinek kezdetén — az összefonódás már meglazult, a bölcsészeti elméleti képzés és az Institutum gyakorlati irányultsága okozta ezt. Petzval tanulmányi ideje alatt a bölcsészeti karon már újra csak két év volt az oktatási idő, ez őt nem érintette, mert a bölcsészeti tanfolyamot még Kassán elvégezte. A kar színvonala összességében gyenge volt még a monarchia más univerzitásaival összehasonlítva is, ennek oka kettős volt: egyrészt a bölcsészet „alsóbb kar" jeüegéből, másrészt a bécsi egyetemi mintákhoz való szolgai ragaszkodásból, sőt alárendeltségből fakadt. A mérnökképző intézetben két évfolyamon 1825-26-ban 46-an, 1831-32-ben 26-an tanultak. Az 1826-27-es tanévben a tanrend a következő volt: két éven át matematika, a második évben fizika, az első évben gyakorlati mértan, mezőgazdaságtan és felsőbb matematika, a második évben hidrotechnika, felsőbb matematika, mechanika és csillagászat. Rendkívüli tárgyak voltak, a mechanika, a polgári építészet, a természettan és a számvitel. A szigorlat kötelező négy tárgya: földmérés és trigonometria, hidraulika, mechanika, mezőgazdaságtan. Sem a gyakorlati képzés, sem az Európában ekkor már gyors fejlődésnek indult vegyészet és gépészet nem volt az intézet erőssége (3). Petzvalra már az egyetemen felfigyelhettek tanárai: minden bizonnyal az ő ajánlatukra kezdett el dolgozni Pest város tanácsánál 1827 eljén a városi mérnök mellett mint fizetés nélküli gyakornok, ilyen státusban 1828. december 1-jéig alkalmazták (4). A rohamosan fejlődő városnak mindössze egyetlen mérnöke volt, ezt az állást 1800-ban szervezték meg, Degen Jakabbal töltötték be, 1827-ben ő lett Petzval főnöke. Miután Petzval befejezte az egyetemet, Degen javasolta a tanácsnak, hogy alkalmazzanak egy diurnistát, amire személyesen Petzvalt jelölte. Napi 45 krajcár fizetéssel vették fel egy évre, amit többször meghosszabbítottak. Petzval József a városi tanács előtt a szokásos esküt 1828. december 3-án tette le (5). Kormányzattörténetüeg sem jelentéktelen, hogy Petzval alkalmazása az első lépés