Technikatörténeti szemle 19. (1992)

KÖNYVISMERTETÉS - Hadobás Sándor: Csiba István: Magyarország hegyeiről

Csiba István: Magyarország hegyeiről. Dissertatio historico-physica de montibus Hungáriáé. Miskolc-Rudabánya, 1991. 198. o. 1987-ben indult útjára a Bányászat, kohászat és földtan klasszikusai című könyvsorozat dr. Zsámboki László, a miskolci (akkor még) Nehézipari Műszaki Egyetem Levéltára igazgatójának szerkesztésében. Eddig öt kötet készült el, melyek technika- és tudománytörténeti ritkaságokat tettek hozzáférhetővé a szakemberek és az érdeklődők számára. (Rülein von Calw: Rendszeres és hasznos kiskönyv a bányászatról. Bergbüchlein. 1987., Kerpely Antal válogatott írásai, 1987, G. A. Scopoli: Crystallographia Hungarica. Magyar kristálytan, 1988, id. Alliquander Ödön: Magyarország kőszénbányavállalatai 1940-ben, 1989, J. Chr. Lehmann: A bányafúróról. Bergbohrer, 1990). 1991 decemberében a sorozat igazi kuriózummal gazdagodott: megjelent 6. darabja, Csiba István eredetileg 1714-ben Nagyszombatban kiadott latin nyelvű könyvecskéjének magyar fordítása. Mit tudunk a szerzőről? 1673 és 1719 között élt, 1692-től a jezsuita rend tagja volt. Teológiai és bölcseleti tanulmányok után Nagyszombatban, majd Kassán tanított. Négy művét tartja számon a magyar könyvészet. Szóban forgó munkája eddig sem volt ismeretlen, de valóságos tartalmáról nemigen tudott az utókor. Máskülönben szerzőjét (pusztán a cím alapján) nem sorolták volna a földrajzi írók közé, holott túlnyomó részben földtanról, ásványokról, bányászatról, kohászatról és a hozzájuk kapcsolódó tudományokról van benne szó. Csibának nem nyílt alkalma arra, hogy személyes tapasztalatokat, közvetlen információkat szerezzen az általa leírtakról. Egyetlen lehetséges módszer állt előtte: a rendelkezésére álló hatalmas könyvtári háttérre építve a korábbi irodalomból merítse, ahogy maga mondja, „történeti-természetrajzi" értekezésének anyagát. Ennek megfelelően körülbelül hatvan különböző nemzetiségű szerzőt említ vagy idéz (Arisztotelész, Behamb, Cuspinianus, Herberstein, Kircher, Ranzanus, Hinius stb.) Nem mond tehát újat, de hasznos szolgálatot tett azzal, hogy a Magyarországgal kapcsolatban elszórtan fellelhető, témába vágó adatokat egybegyűjtötte és kommentálta. Mindezekről a szerkesztő, dr. Zsámboki László értő utószava tájékoztat, ő készítette a jó eligazítást nyújtó jegyzeteket is. De lássuk magát a művet! Az előszóban Csiba rövid földrajzi ismertetést ad Magyarországról, majd 16 hosszabb-rövidebb fejezet következik. Bennünket közelebbről az első 12 szakasz érdekel, melyek sorrendben a következők: Aranytermő hegyek, Ezüsttermő hegyek, Réztermő hegyek, Vasbányákról nevezetes hegyek, Ólomtermő hegyek, Nemesebb ásványi színezékek, Mágneskövet termő hegyek, Higanytermő-hegyek, Azbeszt és kőszén. Kristály, gyémánt, rubin, topáz, opál és mas drágakövek, Márvány, alabástrom és némely különlegesebb kövek, Magyarország sóbányái. Ezekből megismerhetjük az adott ércek, ásványok és fémek tulajdonságait, lelőhelyeit, a bányavárosokat, bányavidékeket és bányákat. Közben sok érdekességet tudhatunk meg a kor bányászati és kohászati technikájáról. De olyan dolgok is szóba kerülnek, amelyekre nem is gondolnánk: például a varázsvessző és használata, a bányamanók, vagy a klopacska (lármafa). A szerző egyik módszere az ismeretek átadására, hogy kérdéseket fogalmaz meg, melyekre rögtön olvashatjuk a válaszokat. Ezek napjaink emberében többnyire mosolyt fakasztanak, de a tudomány akkori állásának mindenben megfelelnek.