Technikatörténeti szemle 19. (1992)

KRÓNIKA - Vámos Éva Katalin: Nők a természettudományok, technika és orvoslás történetében. (Nemzetközi konferencia, Sopron–Bécs, 1992. augusztus 8–13.)

figyelmet arra, hogy e témakört igen kevesen kutatják „főfoglalkozásban", így az ilyen speciális rendezvényeknek nagy a jelentősége. Az előadások 6 szekcióban hangzottak el. Az első szekció a „Nők fogadtatása szakterületükön és a tudományos intézményekben" címet viselte. Legérdekesebb előadásai között volt Carmen Magaioné (Spanyolország). „Nők jelentkezése a tudományos pályákon Spanyolországban (Zaragoza Egyeteme mint esettanulmány 1882—1936.)" c. előadásában sok statisztikai táblázattal alátámasztva bemutatta, hogy bár 1868-tól nők egyéni elbírálás alapján egyetemre juthattak, müyen kevesen élhettek ezzel a lehetőséggel egy országban, ahol még 1900-ban is a nők 71%-a volt írástudatlan. Korunkra azonban a nők a tudományban problémakört a tudomány a feminizmusban problémakör váltja fel. Gertraude Wittig (Ausztria) azt mutatta be, hogyan nyfltak meg német egyetemek nők előtt. Összehasonlította, ezt a „szaggatott" fejlődést az amerikai lehetőségekkel. Idézett számos német tudóst, akik még az 1880-as években is azzal érveltek, hogy a nők fizikailag alkalmatlanok egyetemi tanulmányokra. A sokrétű német fejlődést a szokással ellentétben nem porosz, hanem badeni adatokkal illusztrálta. Dorothea Gaudart (Ausztria) „Nő és férfi igazgatók helyzete és munkakörülményei a kutató és fejlesztő egységekben Ausztriában" c, előadásában az osztrák UNESCO Bizottság egy felmérésének eredményeit elemezte. Mind női, mind férfi tudományos intézet igazgatóknak elküldtek kérdőíveket, melyekben kinevezésük körülményeiről és vezetői elismertségük szintjéről kérdezték őket. Ezekből kitűnt, hogy női mivoltuk miatt hátrányosan megkülönböztetve azok a kutatónők érezték magukat, akik 1960 előtt fejezték be egyetemi tanulmányaikat. Kitűnt a válaszokból, hogy a pozíciókról döntő bizottságok férfiaknál elsősorban a tudományos kompetenciát vitatták, nőknél viszont az illető jeüemét. Kinevezés után női vezetőknek hasonló feltételekért többet keüett harcolniuk. Míg a kutatók között jelenleg Ausztriában 38% nő, az intézet igazgatók között a humán tudományokban 8,9%, a műszaki tudományokban 2%. Gudrun Wolfschmidt (Németország) „Kutatónők az asztrofizikában 1900 körül" c. előadásában azokat a kiemelkedő kutatónőket mutatta be, akik a szerző jóvoltából, szerepelnek a Deutsches Museum új csillagászati állandó kiállításában. Ljudmüa Grajzanova (Belorusszia) „Nők és férfiak pályája a Belorusz Állami Egyetemen" c. előadását küldte a konferenciára. A posztgraduális kurzusok résztvevőinek 34,4%-a ezen az egyetemen nő, de közülük többen fejezik is be a kurzust, mint férfiak közül. Az egyetemi hierarchia alacsonyabb fokain nők igen jó arányban vannak képviselve, de mivel nők inkább az oktatás felé fordulnak, mint a publikálás felé, magasabb pozíciókban kevésbé találni őket. Diákok között végzett felmérések eredményéből látszik, hogy a női oktatókat viszont eredményesebbnek és lelkiismeretesebbnek tartják. A második szekció ,A nemek szempontjai a természettudományos és műszaki gondolkodásban" komoly vitát eredményeztek. Joan Rotschüd (USA) előadásának ,A műszaküag megalkotott „tökéletes gyermek" — feminista reakciók" címet adta, mint ahogy készülő könyvének is ez lesz a címe. Kiinduló gondolata az, hogy a reneszánsz óta az ember a tökéletesedését tűzte ki maga elé célnak. A jelen orvoslásának eszközeivel, és a DNS kutatások várható további eredményei nyomán megnövekednek az esélyek arra, hogy egészséges és „ideális" gyer-