Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Móra László: Bródy Imre és a kriptonprogram

szabadalmi leírásban (pl. MSZ111665) adták közre az elsőbbségi joguk megóvása érdekében. Ezek hírére megindult a verseny az olcsó kripton gyártása érdekében, a küzdelmet az 1930-as években a német Linde, a francia Air Liquide és a magyar Tungsram szabadalmai jól tükrözik. A magyar kriptongyártás A kriptongáz-előállítás elvi és laboratóriumi kimunkálása után 1933—34-ben évekig tartó, hosszas tárgyalás kezdődött a külföldi gyárakkal a kriptongyártáshoz szükséges igen drága gépek és anyagok szállítására. A kriptonnak levegőből történő előállítása azonkívül nagy mennyiségű elektromos energiát igényelt, ezért a Tungsram vezetősége megvette az Ajkai Kőszénbánya Rt. összes részvényeit (1936). Az Ajkán létesült telepére azután leszállították a német Linde-féle levegőbontó készüléket és az egyéb gépeket. Üzembeállításukat a Linde cég szakemberei segítették, akik betanították az ajkai gyár munkásait. Ilyenformán 1937. okt. 23án a gyártást ünnepélyes keretek között megindították. A kriptongyártás technológiáját a Bródy évfordulóra megjelent Természet Világa különszámában ismertettük. (5) Ennek alapján vázoljuk röviden a gyártás lényegét: a levegőt 250 m hosszú, egy méter átmérőjű 80 m magasra felvezető szfvóvezetéken át egy nagy teljesítményű turbó és egy kis- és nagynyomású dugattyús kompresszorhoz vezették. A sűrítésnél keletkező hőt permetező hűtővel 20°-ra hűtötték, a hűtött nedvességgel telített levegő azután két regenerátorba jutott, ahol a levegő közel cseppfolyósítási hőmérsékletig lehűlt. Az így előhűtött levegő mosóoszlopba került, melynek felső részén a kriptontól megszabadított levegő bejutott egy turbinába, amely kapcsolatban állt egy szinkron generátorral, az így nyert energiát (kb. 50 kw) az alacsony elosztóhálózatnak visszaadták. A mosóoszlop aljáról pedig a kriptondús folyadék két szénsavat visszatartó szűrőn át egy rektifikáló oszlopba jutott, melynek alján gyűlt össze a folyékony kriptontartalmú oxigén, amely ezután az elgőzölögtetőbe, ül. a kondenzátorba jutott. A kondenzátorból óránként 20 1 cseppfolyós oxigént, mely átlag 10"

3 térfogat nyers kriptont tartalmazott, csapoltak le. Ez azután elgőzölögtetőbe került, az elpárologtatással az oxigén kriptonszegény részét visszavezették a mosóoszlopba, a kriptonban dús maradék pedig a tisztítóberendezésekbe került. A vázoltak után a nyers kripton és oxigén keveréket 30 m

3 nagyságú tartályban gyűjtögették. A gázkeveréket kontakt kályhákon keresztül a lúgmosóba nyomták, ahol megszabadult a szénsav és egyéb szennyezésektől, innen pedig a szárítóba került. Az így megtisztított gáz a kriptonoszlopba jutott, ahol 2-3 napos üzem után 20-50% kriptont tartalmazó oxigénkeverék gyűlt össze. Ezt kétnaponként leeresztették és a második tisztítást elvégezve a készülék alján összegyűlt az ún. technikai kripton, melyet 10, ül. 40 literes palackokba töltöttek. Ez a gáz azonban még nem felelt meg az izzólámpa gyártásánál szükséges követelményeknek, ezért újabb, finom tisztítási eljárást is végeztek. Az üzembentartáshoz csak néhány szakmunkásra volt szükség, a felügyelő személyzet az egyenletes áramlás fenntartásához időnként egy-két szelepet áUított be, vagy a napi hőmérséklet változásának megfelelően a hűtőgépek teljesítményét szabályozta. A kriptongáz-gyártás gazdaságos működésének főkövetelménye Volt,