Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: A Hungaria Nova megrajzolója Mikoviny Sámuel - Horváth Árpád: Hermann Heinz Wille: A szakócától a dinamóig. A technika története a kezdetektől 1900-ig

mek használata nyitják meg a tulajdonképpeni tartalmat. Mint az NDK kiadványok, súlyt helyez a társadalom és technikai fejlődés marxista szemléletére még akkor is, amikor az olvasó szívesen mellőzné. Az öntőtechnika kezdetleges alakjában is „képzett" munkaerőt kíván — fejti ki — ami azután a társadalmi rétegződéshez vezet. A fordítók a magyar szaknyelv kifejezéseit gyakran mellőzik — pl. „tűzzel fejtés" a magyar „tűzvetés" vagy „sütés" helyett. Noé bárkájával kapcsolatban szó esik szurokról, kátrányról, de hogy müyen szurok és kátrány lehetett, nem tudjuk meg. Valószínűleg földszurokról lehetett szó. Bemutatja a kerék kialakulását a csúszótalptól kezdve. A lófogatú járművekkel kapcsolatban a lószerszám is fontos kehek volt, a ló nyakát szorító és a szügyhám között nagy különbség van, ez utóbbi nagyobb terhek vontatására is alkalmas. Az ókori nagy útvonalak tárgyalásakor tárgyüagosan jegyzi meg, hogy ,Az árucserét és a gondolatok közvetítését szolgáló nagy történelmi utak históriája egyúttal az emberi civilizáció történetének is része" (no és persze a hadtörténelem is szerephez jut az utak történetében). A szirakuzai kikötőben működő daruk vaskötele — olvassuk — kovácsolással készült, de használtak bronzkötelet is. Bronzkötél-leletről tudunk, de hogy acéldrótból készült volna kötél meglepő (kár, hogy a forrást nem említi). Ókori hadigépek leírása után Kteszibiosz, Heron alkotásaival ismerkedünk. A „víziorgona" léte vagy nem léte máig rejtély. A rómaiak a kovácsfújtatót és szélládát jól ismerték, miért kellett volna bonyolult hidraulikus készüléket közbeiktatni. Az aquincumi orgonát ölben el lehetett vinni, hol volt a hidraulika? Kteszibiosz vízórájáról azt olvassuk, hogy a változó hoszszúságú nappali és éjszakai órákat jelezte. Ennek műszaki leírása nem maradt meg, minden ábrázolás fantázia terméke. Sokat htak az haki ásatások alkalmával előkerült „elektromos fazekakról". Egyes kutatók azt feltételezték, hogy a zsidók frigyládájában is egy elektromos sűrítő volt. Azt hiszem ezt a kérdést alaposabban meg kellenevizsgálni. (Egyébként jó sci-fi téma.) Rövid fejezet szól a perpetuum mobiléről. A tüzérség ismertetésekor felbukkan a „mozsárágyú" szó. Tudjuk, a „löveg" lehet mozsár (felső szögcsoporttal lő), ágyú (alsó szögcsoportban) és tarack (középső szögcsoportban). Tehát ágyú, vagy mozsár. A képen látható „mozsárágyú" voltaképpen mozsár. A 127. oldalon vízierővel hajtott „löveghuzagoló" valójában ágyúcső — lövegcső — fúrót ábrázol. 1540-ben huzagolás még nem létezett. Huygens orsójáratú órát készített, a 139. oldalon levő „Huygens ingája" Graham — anker — járatot ábrázol. Az „Egyensúlyozó rúd" az ismert foliot, a szakirodalom így ismeri. Engelsre hivatkozás nem maradhat ki. A 140. oldalon „Az óra az első gyakorlati célokra használt automata és az egyenletes mozgás létrehozásának egész elmélete rajta fejlődött ki". Szép fejezetek szólnak Agricoláról és Galileiről. A 153. oldalon a Galüei és Kepler-féle távcső rajzait felcserélték. Kétszerhomorú szemlencséje a Galilei távcsőnek van. Az ideológiai aláfestést szolgálja a következő mondat a 155. oldalon: a mikroszkopikus leletek elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy megcáfolják azt a legendát, miszerint isten teremtette az embert . . ."