Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Berényi Zsuzsanna Ágnes: Az ismeretlen Pfeifer Ignác

Lakása: ,3udapest VJU. József körút 30." „Középiskolákat Budapesten végeztem, 1887-ben tettem érettségit, majd a kir. József műegyetemet végezve ott 1892-ben vegyészi oklevelet szereztem és 1 évig mint assistens működtem ezen a műegyetemen, majd a m. kir. államvasutak szolgálatába léptem, a hol 1/2 évi megszakítással 8 évet töltöttem, időközben műegyetemi magántanárrá neveztettem ki és az Ált aerogen gáz r. t. meghívására mint annak igazgatója működtem, a társaság azonban tökehiány folytán tönkre ment, a mire én önálló műszaki irodát nyitottam és a "Kazán és Gépújság" czimü műszaki folyóiratot alapitottam. Nősültem 1893-ban, 1894-ben született egyetlen fiam." „Törvényszéki vizsgálat alatt „az aerogen gáz r. t. csődje folytán" állottam, „a melyet azonban a kir. ügyészség kihallgatásom nélkül 47761. 1902. számú végzéssel beszüntetett. A vizsgálat csőd következtében az egész igazgatóság ellen hivatalból volt elrendelve." Szabadkőmüvesi társaságban előzőleg „nem" folyamodott. „Budapest, 1903 január 29 Pfeifer Ignác." Ajánlója Adorján Dezső gépészmérnök volt, az ,Archimedes"-páholy későbbi főmestere. Rövid időre rá megérkeztek a jehemzések. Eddig ezek sem attak napvüágot. Figyeljük meg, hogy valamennyi jellemzés egybehangzóan szerény, kehemes fehépését, becsületességét, szorgalmát, tisztességét dicséri! Taxner Árpád, budapesti iskolaigazgató így írt (5): ..Megbízatásomnak, hogy kereső (6) Pfeifer Ignácz műegyetemi tanárról tudakozódjam, megfeleltem és a következőket jelenthetem: Felkerestem ugyanis keresőnek egyik köztiszteletben álló kartársát a ki különben maga is szab. kőműves testvér — s kértem tájékoztasson ez ügyJben. A felelet az volt: hogy ő keresőt igen jól ismeri és ha tudta volna annak mi a szándéka, a saját páholyuk számára szerezte volna meg. További szavai szerint: bosszankodik, magára, hogy ez, t. i. hogy Pfeifer kapható, neki eszébe nem jutott. Egyébként szerény, jó modorú s igen rokonszenves egyénnek ismeri, a kit szerencsés aquisitiónak tart a páholy részére. Ezzel be nem érve, felkerestem Pfeifert személyesen. Mondhatom, igénytelennek látszó egyénisége oly vonzó és szeretetre méltó: amily csak egy őszinte, becssületes, müveit és jó szívű ember lehet. Fokozza és betetőzi mintegy a kehemes benyomást — a napjainkban oly ritka, de éppen ez okból feltűnő — szerénysége. Kérdésemre kijelentette: hogy a szabadkőművesek dolgait már nagyrészben rég óta ismeri s megnevezett több testvért, mint barátait. — Már előbb belépett volna, de akadályozva volt. T. i. mint egy csődbe jutott gyárnak igazgatója ezen ügyből előbb kibontakozni, és emelt fővel akart új ismerősei elé lépni. Szóval: a szerzett informátiok és benyomások alapján a legjobb lelkiismerettel ajánlom őt a testvéreknek tisztafehér golyózásra (7). Test.: üdv.: (8) Budapest, 903. febr. 12. Taxner L. Árpád."