Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Állami tudománytámogatás a két világháború közti Magyarországon

szeg felemelése volt szembetűnő, hanem az, hogy egy kétségtelenül súlyos pénzügyi helyzetben a nemzetgyűléssel el tudták fogadtatni — különösebb nehézség nélkül — egy közvetlenül nem jövedelmező kiadás jelentős megemelését. Ez már a későbbi klebelsbergi kultúrpolitika előszele volt, egyébként a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élén ekkor még Vass József állt. A pénz nagy részét az oktatásra fordították, a természettudományos kutatóhelyek — amennyire a költségvetési tételekből meg lehet ítélni — nem részesedtek nagyobb összeggel ebből. A kultusztárca messze nem tartotta kezében a potenciális, vagy ténylegesen természettudomány művelésére alkalmas intézményeket. A belügy, a kereskedelem- és földművelésügy és egyes törvényhatóságok egyaránt rendelkeztek üyen kutatóhelyek felett Egyelőre tehát csak a tendencia jelenthetett némi vigaszt a szorult helyzetben levő természettudósoknak. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter előterjesztésében mindenesetre jó adag kincstári optimizmus volt: „Az eddigihez mérten úgyszólván a legnagyobb emelkedések egyikét mutatja, mindenesetre páratlan az a költségvetés, amit t. barátomnak, a kultuszminiszter úrnak munkássága hozott elő, amennyiben a magyar kultúra költségvetését nem kevesebbel, mint 395 millióval emeltük, vagyis a 978 mülióval majdnem elértük az egy müliárdot ... A rendes költségvetések közt, ismétlem a kultusz-költségvetés az, amely ennyire kidomborodik, és meg vagyok győződve arról, hogy itt a pénzeket nagyon jó helyre tettük" (2) Azt, hogy a természettudományos kutatásokat miért kellett felkarolni, nem szükséges különösebben bizonygatni. A költségessé váló laboratóriumok asszisztensek tucatjai a „tudományos nagyüzem" — a kor kedvenc szóhasználata! — megteremtését követelték Az új típusú szervezetek és ezek új típusú finanszírozásának élharcosai részint már a vüágháború előtt az Egyesült Államok és Németország voltak (3). A. költségvetés saját forrásaiból nem tudta volna ezt előteremteni. A bethleni konszolidáció külpolitikai és pénzügyi eredménye, a népszövetségi kölcsön tette lehetővé, hogy üyen merészebb kiadásokba kezdjenek. A húszas évek második felében Klebelsberg jóvoltából politikai kérdéssé vált a kutatások új pénzügyi alapjainak megteremtése. A kultuszminiszter nem is titkolta, hogy miért ekkor került rá sor: „Nem volt véletlenség, hogy miniszterségem első három évében inkább szellemi tudományok rekonstrukciójával foglalkoztam, mert a szellemi tudományok túlnyomó többségének sikeres műveléséhez jóformán nem keü más, mint egy könyvtár. A természettudományok felvirágzásának ellenben sokkal költségesebbek az előfeltételei. Az államnak korábbi kétségbeejtő pénzügyi helyzetében nagyobb anyagi eszközök megmozgatására még csak gondolni sem lehetett. Olyan arányban azonban, mint állami pénzügyeink fokozatosan rendbejönnek, foglalkoznunk keü a természettudományok rekonstrukciójával is, annyival is inkább, mert a modern termelés fokozásának a természettudományok virágzása nélkülözhetetlen előfeltétele. El lehetett volna-e képzelni a német vegyipar, különösen a festékipar tüneményes fellendülését a német kémiai tudomány nélkül?" (4) A Gyűjteményegyetem felállítása, a Magyar Tudományos Akadémia pénzügyi rekonstrukciója kétségtelenül a kevésbé költségigényes vállalkozások közé tartozott. A népiskolai program és a természettudományok fokozottabb támogatása a népszövetségi kölcsönből valósult meg. Hogy milyen labüis alapokra építkeztek, az csak néhány év múlva derült ki. Nem önmagában a kölcsönre építő politikával volt a baj, hanem hogy ennek bé-