Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Állami tudománytámogatás a két világháború közti Magyarországon

TRINGLI ISTVÁN* ÁLLAMI TUDOMÁNYTÁMOGATÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZTI MAGYARORSZÁGON i A jelen sorok írója — miért is titkolná? — másként képzelte ezt a tanulmányt. Táblázatok, grafikonok, diagramok és tizedes törtekig menő százalékok segítségével próbált választ keresni arra, hogy alakult az ipari és természettudományos kutatások állami finanszírozása a két világháború közti Magyarországon. A nehézségek azonban jóval nagyobbak lettek, mint azt a legpesszimistább tervek is gondolták a költségvetési tételeket különböző években másképp csoportosították, az egyes tételek pedig még égy éven belül is bizonytalanságban hagyták a kutatót: ugyan mit kezdjen pl. a vahases közoktatásügyi tárca 1920/21-es évi több mint három és félmülió koronás tételével, amely ezt a címet viseli: „tudományos, irodalmi, közművelődési célok támogatása"? És vajon egy évvel később a Műegyetem rektora meg tudta volna mondani, hogy az államtól rendes kiadásként kapott több mint hét és félmülió koronának hány százalékát fordították kutatásokra? A klinikákra és kórházakra költött pénzből mennyit adtak tudományos célra? Vajon higgyünk-e Klebelsberg Kunónak, amikor a főiskola és az egyetem közti különbséget éppen a kutatás létében és nemlétében húzta meg imigyen: „Minden szakember meg fogja erősíteni ezt, hogy a szakiskola még akkor is, ha főiskolai nívóra emelkedett, a maga részéről elsősorban és kiváltképpen csak az oktatás célját szolgálja, az egyetemnél azonban az oktatással párhuzamosan áh a kutatási szempont is . . ." (1). A gazdasági akadémiákon azonban mindig is folytak kutatások, ezekhez a szükséges összeget részben a költségvetés adta. Statisztikához értő olvasó számára ezek a problémák ismerősnek tűnhetnek, a modern költségvetési és statisztikai rendszerek mai korunkban lehetővé is teszik a szabatosabb válaszadást egy üyen kérdésre, bár az ügyes pénzügyi átcsoportosítások, áthelyezések ismeretében meglehetős szkepticizmussal tekintek ezentúl azokra a munkákra, melyek azt ígérik, hogy nagy pontossággal meg tudják mondani, pl. egy országban abban az évben felhasznált tőke hány százalékát fordítják K+F kiadásokra. A pontatlan statisztika helyett ezért másik módszert választottam: a tendenciák felvázolását. A bukott forradalmak után konszolidálódó rendszer dualizmuskori öröksége e területen is már rég megérett a változtatásra. A nyugat-európai országokhoz képest tipikus hátrányhelyzet tanúja lehet a szemlélő: a korszerű természettudományos kutatások évszázados késéssel indultak meg, időközben •Országos Műszaki Múzeum, 1117 Budapest, Kaposvár u. 13—15.