Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Várhidy Imre: Adatok a gőzcséplés és gőzekeszántás kezdeteihez, valamint elterjedéséhez Magyarországon a XIX. században

részét, a gőzgéppel végzett bércséplésért pedig csak 1/10 részét fizették. Claytonék a „tüzes gépeikhez" a szükséges gépész szakembereket kiképezték, a „jó ló mellé jó kocsist" is adtak (10). Növekedett a szakemberek iránti kereslet, amely sokszor a cséplőgépek beszerzését is megnehezítette. A „Gépész képezde" vagy „Központi Gépész Iskola" létrehozása elsőként Széchenyi István terveiben szerepelt. A gépészektől elvárták, hogy a gőzgépek, cséplőgépek, ekék, vetőgépek kezelésén kívül még a malomgépek üzeméhez is értsenek A gépész pálya havi 60—80 pengő forintot jövedelmezett a cséplési jutalékon kívül, de a munka nagy felelőssége e szakemberekre hárult. A korabeli gépkönyvek leírást adnak a gőzlokomobüokról, a gőzmagánjárókról, a stabü gőzgépekről, a gőzgéppel hajtott centrifugál szivattyúkról és a különböző cséplőgépekről. Megállapítható, hogy a leíró szakirodalom segítette a gépkezelők és géptulajdonosok munkáját. Magyarországon a cséplőgéphez az első gőzgép 1859ben készült el Rock István budai gépgyárában. Az első cséplőszekrényt, amelyet később gőzgéphez alkalmaztak 1857-ben készítette el a gyár. 1879től a Nicholson gépgyár, 1877-től a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, a Slick-gyár, a Höcker testvérek és az Első Magyar Gazdasági Gépgyár is készítettek gőzcséplőgépeket. A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára 1877—78-ban 10 darabbal kezdte a gyártást, a nyolcvanas évek első felében évenként átlag 175, a küencvenes évek első felében 180 darab hagyta el a gyárat. 1886-ban elkészítették az ezredik darabot, 1913-ban pedig már a tízezredik lokomobüos cséplőgépet is legyártották. A gépek főleg nagyobb uradalmakban terjedtek el. 1895-ben a gazdálkodók kezén lévő gépek közül a gőzcséplőgépek 74%-a a 20—200 kat. holdas gazdaságokra esett, amelyek a parasztgazdaságok 11%-át jelentették A gépek megoszlása Magyarországon egyenlőtlen volt. A Dunántúlon és az északnyugati Felvidéken volt a legkedvezőbb a helyzet. A legrosszabb gépellátottság Erdélyben volt, ahol az ország szántóterületének egynyolcadára a mezőgazdasági gépek 2—4%-a jutott (11). 1881-ben kezdte bécsi működését a Hofherr-Schrantz gazdasági gépgyár, 1883-ban már nagyüzemi szinten indult a gőzlokomobüok és gőzmagánjárók gyártása (2. kép). A cég gőzcséplőszekrényeket is gyártott, melyek rövid idő alatt nagy népszerűséget szereztek Európában. 1888-ban Budapesten a Váci-körúton (ma Bajcsy-Zs. út) fiókgépgyárat nyitottak, innen indult ki a gyár, hogy a megbízható termékeivel Magyarország legelső mezőgazdasági gépgyártó vállalata legyen, A századfordulón Kispesten Hofherr Mátyás legidősebb fia, Rudolf vezetésével új gyár épült (12). A gőzekeszántás gondolatával James Watt, a gőzgép feltalálója foglalkozott először, a későbbiekben Pratt és Chapmann, majd 1830—35 között Heathcoat és Tweedale szerkesztettek gőzekéket. 1840-ben Wüloughby és Osborne jelentkeztek új gőzekerendszerrel (13). Ezután 1849-ben James Usher rendszere következett, amelynél egy kezdetlegesen kialakított utüokomotívhoz erősített ásógép végezte a szántást. 1850-ben jelent meg a Halkett-féle gőzeke, 1852-ben pedig a Bauer-féle ásógép, melynél a gőzlokomotív előtt elhelyezett dob felületére szerelt ásók végezték a talajművelést (14). A múlt század negyvenes éveitől Angliában a talajművelésnél az igavonó állatokat fokozatosan gőzgépekkel helyettesítik, az első gőzekék a szigetországból kiindulva, aránylag gyorsan, már az ötvenes években tért