Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KÖNYVISMERTETÉS - i. Bartha Lajos: P. Gouk: The Ivory Sundials of Nuremberg, 1500–1700

P. Gouk: The Ivory Sundials of Nuremberg, 1500—1700. (Nürnbergi elefántcsont napórák, 1500—1700) Whipple Museum of the History of Sciences, Cambridge, 1988, 144 o., 132. kép, 18 (részben színes) képtábla. A cambridge-i Whipple Tudománytörténeti Múzeum (Whipple Museum of the History of Sciences) 1988 tavaszán egy érdekes és látványos „kamara kiállítás"-nak adott helyet: az oxfordi Tudománytörténeti Múzeummal közösen bemutattak mintegy hatvan hordozható napórát, amelyeket nürnbergi mesterek készítettek a XVI—XVin. század között, elefántcsontból. A szép kiállítású, album alakú könyv voltaképpen e kiállítás vezetője és katalógusa. Ám a voltaképpeni kiállítási katalógus — amely önmagában is sok értékes információt tartalmaz — valójában csak az album utolsó harminc oldalát foglalja el. A könyv nagyobb terjedelmű és tartalmüag is fontosabb része, Mrs. Pénelopé Goukmk, a Whipple Museum munkatársának több éves, igen sokirányú adatgyűjtő és kutató munkáját foglalja össze. Valójában ezek a fejezetek adják a magyarázatot arra, hogy miért lehet általános érdekességü egy látszólag részletkérdést — egy német város 1500 és 1700 közt tevékenykedő mesterembereinek speciális készítményeit — ismertető munka. A kérdés éppen az volt, hogy miért éppen Nürnberg városában, miért csak az elefántcsontból készített, és miért csupán a táskában, zsebben hordozható napórákat vizsgálta a kutató? (Egyébként P. M. Gouk ezzel a tanulmányával szerzett tudományos fokozatot Oxfordban.) A könyv első fejezete (9—24. old.) összefoglalja azt a tudnivalót, amely a napórákkal, és főként a doboz alakú, összecsukható, hordozható árnyékórákkal kapcsolatban a továbbiak megértéséhez szükséges. A szerző a napóra-tan (gnomonika) alapfogalmain kívül eléggé részletesen foglalkozik itt az órák helyes tájolásához használatos hánytuk történetével, és a mágneses ül. a csillagászati észak eltérésének (a mágneses deklihációnak) megismerésével. Bemutatja a napórákba épített holdórákat és csillagórákat, továbbá a naptár táblázatok használatát is. A második fejezet (25—35. old.) az elefántcsont feldolgozását, eredetét és szállítási útvonalait tárgyalja. Amíg az előző rész az iparművészet szakértői számára ad bevezetést a gnomonikába, e részben a csillagászat és műszertörténet szakemberei ismerkedhetnek meg fontos, érdekes ismeretekkel. A harmadik fejezet (36—48. old.) a reneszánsz és barokk kori Nürnberg kézműves iparáról, elsősorban természetesen a napóra és (a műszerkészítéssel foglalkozó) „körző készítők" céhéről tartalmaz részletes ismertetést. Igen érdekes képet nyújt a céhek szabályahói, belső életéről, végül részletes „családfákat" mutat be a nevesebb mesterek több nemzedéket átfogó dinasztiáiról. Nagyon hasznos ez a rész pl. az ismeretlen eredetű, ül. csak jelzéssel ellátott napórák azonosítása szempontjából. E kérdés részleteivel foglalkozik a negyedik fejezet is (48—64. old.). A következő fejezet (65—82. old.) a napóra készítés korabeli technikáját — tehát az elefántcsont, fa és fém alkatrészek megmunkálását — tárgyalja igen tanulságosan. A hatodik fejezetben a többnyire igen gazdagon díszített napórák művészeti vonatkozásait ismerheti meg az érdeklődő (82— 102. old.), egyrészt a kor jellegzetes díszítő motívumaival összehasonlítva, másrészt kapcsolatban az akkori nürnbergi nyomda- és rézmetsző műhelyek-