Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KRÓNIKA - Németh Györgyi: ICCIH ’90. Az ipari örökség védelméről rendezett VII. nemzetközi kongresszus, Brüsszel, 1990. szeptemberben 3–8.

ICCIH '90 AZ IPARI ÖRÖKSÉG VÉDELMÉRŐL RENDEZETT VII. NEMZETKÖZI KONGRESSZUS Brüsszel, 1990. szeptember 3—8. Az ipari örökség feltárásával és megőrzésével, a nyugati nyelveken iparrégészetnek is nevezett sajátos és összetett kutatási területtel foglalkozó szakemberek Anglia, NSZK, Svédország, Franciaország, az Egyesült Áhamok után 1990-ben Belgiumot választották nemzetközi kongresszusuk színhelyéül. Az 1975-ben Bochumban megrendezett második kongresszus óta háromévenként került sor találkozóikra. Az iparrégészeti munka középpontjában az ipari emlékek, ipari örökségünk minél teljesebb, tudományos megalapozottságú jegyzékének elkészítése, az arra érdemes emlékek megőrzésének biztosítása és a lehetőség szerinti újrahasznosítás áh. Az ipari forradalom emlékeinek hangsúlyozott előtérbe helyezése meüett tevékenységük mindenféle ipari emlékre kiterjed történelmi korszaktól függetlenül. Az ICCffl (The International Committee for Conversation of the Industrial Heritage), az ipari örökség megőrzésére 1978-ban, a harmadik kongresszuson létrehozott nemzetközi bizottság működése nyomán folyamatossá vált az iparrégészet művelőinek kapcsolattartása és tájékoztatása. A nemzetközi bizottság titkársága az angliai Ironbridge-ben található. A brüsszeli kongresszus fő szervezője az ICCIH belgiumi nemzeti bizottsága, védnöke az Európa Tanács, az Európai Gazdasági Közösség, illetve a belgiumi francia közösség és a Brüsszel fővárosi régió miniszterelnöke volt. A kongresszus a még oly sok kongresszusnak otthont adó Brüsszelben is jelentősnek számított, megnyitóját a Városházán, szekcióüléseit a híres Kongresszusi Palotában tartották. A több mint 160 résztvevő 26, főleg európai országból érkezett, bár minden kontinens képviseltette magát. Az egykori szocialista tábor országai közül csak Lengyelország, a volt Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Magyarország küldött delegátust. Sajnos a magyar részvétel még mindig kuriózumnak számít. ,A technológia, a munkaszervezés, és az ipari tájkép formálása" címet viselő kongresszuson az érdemi munkára a szekcióüléseken került sor, melyek tematikája az iparrégészet aktuális kutatási területeit ölelte fel. Az első szekció az energiatermeléssel és a nyersanyagokkal, a második a szállítással és a közlekedéssel, a harmadik a mezőgazdasági- és az élelmiszeriparral, a negyedik az interdiszciplinaritással, az ötödik az indusztrializáció új muzeológiai megközelítésével foglalkozott. A szekcióülések párhuzamosan folytak, így csak a negyedik szekció munkáját áh módomban ismertetni. Az elhangzott 17 előadás a szekció tematikájából és az előadók különböző felfogásából következően igen változatos volt. A településszerkezet felbomlását elemezte Marié Nisser (Uppsala) a XX. században megváltozott termelés viszonyai között a „bruk", e vaskohászatra alapozott sajátos svéd településforma példáján. Ugyancsak a településszerkezetet vizsgálta Bruno Demeulder (Leuven), de szociológiai szempontból mint a bennszülöttek fegyelemre szoktatásának eszközét Belga-Kongóban. A magyar iparfejlődés korai szakaszát, a XVTII. század végi manufaktúrakorszakot dolgozta fel a települések és az épületek vonatkozásában Németh Györgyi (Miskolc). Néhányan esettanulmánynyal jelentkeztek Massimo Tozzi Fon tana (Bologna) egy, az 1740-es évek-