Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A Gácsi Gyapjúszövet- és Finomposztógyár a XIX. század elején

Ha eltekintünk a gyapjú, gyapjúfonal és más nem részletezett eladásoktól, a vállalat értékesítési számai alábbiakkal jellemezhetők (forint): Időszak Fésűs szövet szövet Posztó FimonKasimir Időszak Kártolt posztó 1800. ápr.—1801. febr. 10.922 10.470 1801. mára—1802. febr . 11.715 1843 12.990 10.089 558 1802. mára—1803. máj. 12.720 1203 10.793 29.493 18 1803. máj.—1804. máj. 6.681 988 4.488 16.412 1804. máj.—1805. máj. 4.797 1203 7.592 23.164 1805. (jún—dec?) 3.636 1225 3.627 43.615 38 1806. máj.—1807. júl. 6.584 2227 10.330 55.809 172 29 hónap (így!) 13.950 1972 34.640 149.350 4175 1810. ápr.—18T2. jún. — — 25.054 327.607 22250 Ezek az arányok már jól egyeznek az 1812. évi összeírás (12), Sztudinka és Magda (13) adataival melyekből kiderül, hogy 28 szövőszék közül 22-n szőttek „középszerű és finom s szép posztót". Az átvételkor 33 szövőszéken dolgoztak ugyanis, melyeken túlnyomórészt (20 szék) keskeny fésűs jellegű — kallózásra nem szoruló — áru készült, míg a fennmaradó székeken jobbára széles posztót és kazimirt állítottak elő (14). Nem kerülhetjük el ehelyütt néhány — a kéziratban is emlegetett — gyártmányelnevezés magyarázatát (15). Míg a posztó 1,3—1,6 m széles kártolt gyapjúfonalból szőtt, vászonkötésű, erősen bolyhozott, kallózott és nyírt nemezhez hasonló szövet, addig a „Zeug", (névszerint pl. strukk, serge de Nimes, etamin) fésűsgyapjúfonalból és / vagy azzal egybeszőtt len-, pamut- ill. selyemfonalból készülő igen sokféle, nem kallózott szövetcsalád. Kettejük között állott a gácsi nyilvántartásokban többször szereplő flanel csoport. Ez, valamint az azonos rovatban előforduló molton és rása bolyhozott, gyengén kallózott de nem nyírott laza szerkezetű szövetek együttesét képezte, melyet rendszerint keskeny széken, sokszor sávolyban szőttek. Talányosabb a kazimir, egy a századforduló táján feltűnő divatszövet, mely ugyan sávoly és egyébként is közelebb állott külső megjelenésében az utóbbiakhoz, de talán szélessége miatt a posztóval emlegeti együtt a kézirat. A kéziratból kiderül, hogy a manufaktúra hosszú évek óta 12 hóra szóló hitelszerződéssel bír a kamarai uradalmakkal gyapjú átvételére. Ezek közül a budaörsi és mercopail-i uradalom bizonyára hosszúszálú merino gyapjút szállított fésűsfonalak céljára, a többi (pl. Cegléd, Márianosztra, Vác) inkább rövidszálú kártolt fonalhoz alkalmas birkagyapjút, nem tudjuk vajon továbbra is készített-e a manufaktúra a hazai angóra kecske szőréből termékeket (pl. Camelot-t vagyis csemeletet) (16). Figyelemre méltó, hogy az átvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint a Forgách gróf által bevitt tőke 22 %-át a gyapjúkészlet képviselte (17). Sokkal szerényebb a fonalkészlet, amit a később ecsetelt fonalmizéria is megmagyaráz. 1801-ben gyűrűkkel, pántlikákkal toboroznak fonónőket, 1802ben nehezményezi az igazgató a pamutfonatás elszívó hatását, 6 éves gyermekek és rabok általi fonás lehetőségét, gépek beszerzését mérlegeli; igaz utóbbit érdekes indoklással elveti (18).