Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - H. M.: Adalékok a nevezetes tordai fahíd történetéhez „Épült itt helyben, Tordán”

H. M. ADALÉKOK A NEVEZETES TORDAI FAHlD TÖRTÉNETÉHEZ „ÉPÜLT ITT HELYBEN, TORDÁN" A tudományok és a technika fejlődése a XVIII. század végén Erdélyben is érezhető lett. Elsősorban ott, ahol a leghamarabb termelődtek meg az iparosítás feltételei: a bányavidékeken és a déli részeken. A bányászat különben is régi hagyományokkal rendelkező területe volt a hazai műszaki tudományoknak. Itt érte el a század kiemelkedő eredményeit Debreczeni Márton, a csigafúvó feltalálója és Müller Ferenc, a tellur felfedezője. Megjegyzendő, hogy a bécsi udvar, minthogy érdekelve volt a nemesfémek kitermelésében, támogatta a bányászatot. A déli részeken, Szeben, Brassó, Szászváros környékén pedig a kézműipar teremtett kedvező feltételeket a műszaki haladáshoz. A természettudományok fejlődését bizonyítja az első múzeumi gyűjtemény létesítése Nagyenyeden, valamint a felsőfokú orvos- és állatorvosképzés megindítása Kolozsvárt. Nagyszeben és Kolozsvár könyvtáraival, tudós tanáraival, színvonalas tanintézeteivel tudományos központtá fejlődött. Művelődési viszonyainkat azonban az új és a korszerű, a régi és az elmaradott, a külföldi egyetemjárás és az írástudatlanság „együttélése" jellemezte. Hiányoztak az intézményes keretek, a magányosság és az elszigeteltség következtében a korszak legkiválóbb műszaki emberei kivételes, egyéni tehetségek voltak, akiket az önképzés és az ösztönös technikai érzék emelt az átlagszínvonal fölé (1). Bod Péter óhaja, a tudóstársaság létrehozása majd csak egy évszázaddal később, 1859-ben, az Erdélyi Múzeum-Egylet megalakulásával válhatott valóra. Az egész korszakot az elmélet és a gyakorlat gyér kapcsolata jellemezte. Megfelelő oktatási rendszer és szervezett keretek híján műszaki eredmények csak gyakorlati téren születtek. A szakadék Nyugat-Európa és Erdély között óriási volt. Míg ott már a differenciálszámítást alkalmazták, nálunk alig haladták túl az elemi matematikát, ott már rég használták a gőzgépet, amikor Erdélyben a technikai csúcsteljesítményt egy zenélő kút jelentette, amelynek, még a csövei is fából készültek. A vázolt körülmények között még inkább kell értékelnünk minden kiemelkedő eredményt. Ilyen volt a torüai fahíd megépítése is. Torda a XVIII. század végén közel hétezres lélekszámmal (az 1784-es népszámláláskor 6374 lakosa volt) Erdély első tíz városa között szerepelt (2). Fejlettségét kedvező földrajzi fekvésének (Erdély közepén, fontos utak elágazásánál helyezkedik el) és sólelőhelyeinek köszönhette. Jelentős kézműiparából