Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Pető György: Vázlatos kép a magyar villamosítás kezdeti két évtizedéről, ezen belül az úttörő jellegű Heves megyei fejlődésről

darabot pedig magánfogyasztóknál; ezen kívül ívlámpából közvilágításra 2 db, magánfogyasztónál 2 db, a pályaudvaron 64 db került elhelyezésre. A villamos áram egységára világításra 7 fillér volt hektowattóránként, 4 fillér pedig más célú felhasználás esetén (5). (Megjegyzés: 1900 január l-jén hivatalosan életbe lépett a korábbi forint és krajcár helyett a korona és fillér pénznemek használata; 1 korona 0,5 forinttal volt egyenlő.) A villanytelep és közvilágítási hálózat elkészülte után a község tulajdonába került, a létesítés költségeit 50 éves törlesztésre felvett bankkölcsönből fizette ki. A Hazai Villamossági Részvénytársulat bérlőként vállalta az üzemeltetést és évi 9500 korona üzlethaszon részesedés fizetését a község részére (5). c/ A gyöngyösi központi villanytelep Amennyire gyorsan és szinte zökkenőmentesen valósult meg a villamos világítás Egerben és Hatvanban, annyira hosszadalmas és huza-vonával teli volt a gyöngyösi villanytelep létrejötte, amiben különböző szubjektív és objektív tényezők játszottak szerepet. Gyöngyös város vezetéséhez már 1893 decemberében érkezett egy ajánlat villamos világítás létesítésére, éppen az egri példa nyomán, ahol ekkorra már megkötötték a szerződést a villanytelep építéséről. A Gyöngyös mellett működő gyöngyöspüspöki hengergőzmalom két tulajdonosa ajánlotta fel, hogy a malom gépi berendezésének és személyzetének kiegészítésével vállalják a város villamos világításának ellátását, így külön villanytelep építési költségének jelentős részét meg lehet takarítani. A városi tanács gyorsan reagált, 1894 elején villanyvilágítási bizottságot alakított a polgármester vezetésével, a bizottság pedig részletes szerződéstervezet benyújtását kérte. Az ajánlattevők novemberre eleget is tettek a kérésnek, feltételük lagalább 1000 lámpa biztosítása volt a gazdaságosság érdekében, szerződéstervezetükhöz mellékelték az Eger városa és a Ganz gyár által kötött szerződés másolatát is. Többszöri tárgyalás és kölcsönös engedmények után két év múlva, 1896 decemberére a világítási bizottság elfogadhatónak tartotta a tervezetet, de a városi tanács még szerződéseket kívánt látni más olyan városokból is, ahol akkor már villanyvilágítás létesült. A bizottság meg is kérte 1897ben több szerződés másolatát, de a tanács akkor sem fogadta el a gyöngyösi tervezetet. Fő érvük az volt, hogy a várható költségek meghaladták volna az akkori petróleumlámpás közvilágítás költségét, ami 1893-ban 1590 forintot tett ki. A fentebb vázolt ajánlat elutasításával kedvező alkalmat szalasztottak el, pedig a több, mint három év alatt bőven volt lehetőség a többirányú mérlegelésre. Mint a későbbiekből kiderül, a város vezetésének egyoldalú, merev szemlélete közel másfél évtizedig akadályát jelentette a megoldásnak. .» Ezt követően 1897 februárjától sorra érkeztek a különféle ajánlatok a városhoz a fejlettebb világítás megoldására. Az említett évben egy olajgázzal és két acetiléngázzal való világítási ajánlat budapesti cégektől, 1898-ban két villanyvilágítási ajánlat berettyóújfalui és aradi vállalkozóktól, 1899 elején pedig újabb villanyvilágítási ajánlat két gyöngyösi vállalkozótól, majd még ugyanabban az évben egy újabb acetilén gázvilágítási javaslat budapesti cégtől. A korábbi évek rossz tapasztalata mellett talán a bőség zavara is jelentkezett az új technikai megoldásokban tájékozatlan világítási bizottság tagjai-