Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Pető György: Vázlatos kép a magyar villamosítás kezdeti két évtizedéről, ezen belül az úttörő jellegű Heves megyei fejlődésről

San nyomon követte az iparilag jóval fejlettebb nyugat-európai országok fejlődését. (Megjegyzés: a hazai vonatkozású adatok a történelmi Magyarország területére értendők az Osztrák-Magyar Monarchia keretében.) A XIX. század utolsó két évtizedében és a XX. század első évtizedében lezajlott fejlődési folyamat az akkori viszonyok közepette jelentős teljesítménynek számított, ez az időszak a magyar villamosítás hőskorának is nevezhető. Egyrészt olyan világításigényes helyeken, mint különböző gyárak, ipartelepek, bányatelepek, vasúti pályaudvarok, gőzmalmok, színházak, kávéházak stb. kezdtek „házi" áramfejlesztő berendezéseket telepíteni. Másrészt elsősorban nagyobb városokban^ de századunk elején már kisebb településeken is központi villanytelepeket és világítási hálózatot létesítettek viszonylag gyors ütemben és nagy számban. Mindez olyan körülmények között zajlott, amikor a hagyományosnak számító különböző megoldású petróleum- és gázvilágítási berendezések még komoly versenytársként voltak jelen. Az ország első központi áramfejlesztő telepét és közvilágítási hálózatát Temesvár városa építtette 1884-ben egy angol céggel, a telep egyenáramot szolgáltatott. Ezután közel egy évtizedes szünet következett, de 1893-tól sorra létesültek az ország különböző részein a központi villanytelepek. A múlt század utolsó évtizedében áramfejlesztő telepet építtető városok közül néhány a folyamat érzékeltetésére: — 1893-ban Budapest két teleppel, és Mátészalka; — 1894-ben Eger és Nagykanizsa; — 1895-ben Szeged, Pécs, Kaposvár, Szombathely, Salgótarján; — 1896-ban Szolnok, Kassa; — 1897-ben Miskolc, Kecskemét, Nyíregyháza. A villamosítási folyamat olyan ütemben haladt, hogy 1905-ben már 209 központi villanytelep működött az országban. Ezek megoszlása áramnem szerint a következő volt: — egyenáramú 53 telep (tehát a telepek közel fele), ezek zömmel háromvezetékes hálózattal, nappali áramszolgáltatásra pedig akkumulátorteleppel is ellátva; — váltóáramú 56 telep, ezek közül egyfázisú 20, kétfázisú 2, háromfázisú 34 villanytelep. A fenti áramfejlesztő telepeken az alábbi összetételű és darabszámú erőgéppark működött: — gőzgép 217 darab; — vízturbina 43 darab; — dízelmotor 13 darab; — szívógázmotor 6 darab; — világítógázmotor 3 darab. Ebből kiderül, hogy uralkodó géptípus még a gőzgép volt. Talán feltűnik, hogy egyetlen benzinmotort sem használtak a telepeken. Ennek oka, hogy abban az időben a benzinre kivetett adó miatt a benzinüzemű motorok használata túl drága volt a villanytelepek számára. A telepeken összesen 336 darab áramfejlesztő gép üzemelt, ebből akkori kifejezéssel egyenáramú dinamógép 167 darab, váltóáramú dinamógép 169 darab volt. A telepek által ellátott összes világítási hálózatban közvilágításra több,