Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

a bécsi kormányzatnak. Az 1846-os galíciai felkelés kirántotta a tábornokot a fásultságból, amelybe a Lengyel Politechnikai Egyesület bukása után vitathatatlanul belekerült. Bem újból, új erővel tevékenykedik, elemezte a galíciai eseményeket és leszűrte a tanulságokat, miszerint hazájában az alapvető lépés, amit meg kell lépni, mégpedig haladéktalanul, az a parasztoknak a földosztás és a személyes szabadság biztosítása. Akkori gondolatainak eredményét „A lengyel nemzeti felkelésről" c. publikációjában teszi közzé. Ebben a munkájában lefektetett gondolatai, valamint nyilvánosan hirdetett nézetei jelentősen közelítik Bemet az emigráció balszárnyához. Ebben az időben Joachim Lelewellel működik együtt, aki tizenöt évvel ezelőtt legfőbb politikai ellenfele volt (32). Párhuzamosan a társadalmi nézeteinek radikalizálódásával Bem változatlanul folytatta az idegen földön létrehozandó lengyel fegyveres erők megszervezésére irányuló erőfeszítéseit. 1847-ben bemutatta terveit az Algériában létrehozandó lengyel erőknek. Ez az erő 6 gyalogezredből, 12 lovasezredből és 10 üteg tüzérségből állna — ez összesen kb. 20 ezer személy (33). Az Adam Czartoryski herceg vezette tábor iránti hűsége, tervei, tettei, politikája, minden ereje, tudása a „Hotel Lambert" társaságának szolgálatában, az Adam pap által létrehozott Nemzeti Egység Társaságához való tartozása mindez együtt olyan politikai összevisszaságot eredményezett, amelyből a novemberi felkelés hőse nem nagyon tudott kikászálódni. Végső soron társasági, politikai és anyagi csődjének koronájaként került a mesterséges csirkekeltető farmra. Az 1848-as forradalmak végre lehetőséget adtak Bemnek, hogy tizenhét év után ismét visszatérhessen hazájába. Az év nyarán Galíciában találjuk. Látva, hogy innen nem indulhat ki egy esetleges lengyel felszabadító háború, Magyarországra indult Bécsen keresztül. A bécsi forradalom végnapjaiban ő lett a Windischgratz ellen harcoló felkelők parancsnoka. A kapituláció előtt elhagyva a várost érkezett Magyarországra. Rövid ingadozás után az Országos Honvédelmi Bizottmány bizalmat szavazott neki, november 22-én Kossuth kinevezte tábornokká, 29-én az erdélyi hadsereg főparancsnokává. Katonai pályafutásának legsikeresebb szakasza ez volt (34). Bem nem tudta legyőzni az egyesült orosz—osztrák hadsereget, a fegyvert sem akarta letenni, így fegyvertársaival Törökország területére menekült, arra számítva, hogy rövidesen kitör az orosz—török konfliktus. Lengyelország felszabadítása eszméje — akár az ördöggel is szövetkezve (35) — soha nem hagyta el Józef Bemet. Törökországban Bem szultáni szolgálatba szegődött, áttért a mohamedán hitre, Murát Pasa néven működött tovább. Törökország a nagyhatalmak befolyása alatt Bemmel szemben is változó politikát folytatott. Kezdetben marsalli címmel ruházva fel, megbízva a török fegyveres erők átszervezésének és korszerűsítésének megtervezésével. Az osztrák és orosz kormány nyomására a törökök kénytelenek voltak még az áttért emigránsok ügyében is engedni. Már 1849. szeptember 18-án az orosz követ és a török kormány közt megegyezés született a menekülteknek az ország belsejébe való internálásáról. Aieppóban Bem saját költségén, helyi nyersanyagokból salétromüzemet létesített, és komoly tüzérség kiépítésébe fogott. E tervei nagy sikert arattak még Stanbulban is, amit bizonyít a pénzügyi támogatás és az Aleppóba hozzá küldött néhány lengyel tiszt megérkezése is (36). Józef Zachariasz Bem (Murát Pasa) 1850. december 10-én maláriában halt