Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Wöller István: A magyar malomipar fejlődése és műszaki emlékeinek védelme

bosszúsággal járt a molnároknál. Ezért már a XIX. század végén némely dunántúli vízimalomnál Francis-rendszerű álló, vagy fekvő vízi turbinákat szereltettek be, és ezzel kiküszöbölték a sok üzemzavart okozó vízi kerekeket és a hozzájuk csatlakozó faszerkezeteket. A turbinák hatásfoka a megfelelő szerelés esetén 80% hatásfokig terjedt (27). Az 1920-as évek elején a Bakony-Felvidéken több kisebb vízimalomnál elterjedt a Bánki-típusú turbina, melyek ugyancsak készültek szimpla és dupla kivitelben. Súlyban is könnyebbek voltak a Francis-turbináknál és beszerelésük is kedvezőbb volt. Hatásfokuk egyes esetekben jobb volt a Francis-turbinákénál (28). 5. Felülcsapós vízikerék. Gyepűkaján — Klug Lajos vízimalma A malomipar fellendítésében fontos szerepet töltöttek be a különféle típusú erőgépek, melyek már a XIX. század végén az ország számos malmaiban megtalálhatók voltak, és számuk a XX. század elején rohamosan szaporodott. Az erőgépek típussklálája nagyon nagy volt. Nemcsak a malomgépgyárak foglalkoztak gyártásukkal, hanem csaknem minden nagyobb gépgyár és számos erőgép került be az országba a nyugati országokból. Az erőgépek üzemeltetése is erősen változó volt; így számba jöhettek: gőz—, benzin-, petróleum-, nyersolaj-, faszéngáz-, szén és villamos üzemű meghajtással üzemelő malmok. A bakonyi malmokban elterjedten használták a faszéngázüzemű erőgépeket, mivel a bakonyi erdőkben nagy mennyiségben égettek faszenet és olcsóbb volt annak beszerzése és a gépek üzemben tartása, mint a benzin- vagy nyersolajüzemű erőgépeké (29). Az államosítás után a kis malmok többségét rossz állapotuk, vagy éppen kis kapacitásuk miatt leállították.