Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Theophilus Presbyter: A különféle művességekről - Horváth Árpád: Autorenkoll.: Dampfmaschinen. Die Kolbendampfmaschine als historische Ersheinung und technisches Denkmal

kai hasznosítják a meleg alakban felszabaduló atomenergiát.) A folyamat ma ott tart, hogy néhány régi tengerjáró hajón és fejlődő országok vasúti mozdonyain kívül csak elvétve dolgozik dugattyús gőzgép; műegyetemeken, műszaki főiskolákon nem is tanítják. A dugattyús gőzgép kétszáz éves történetét megírni hálás feladat. E sorok írója 1963-ban a Táncsics Kiadónál megjelent húszíves, gazdagon illusztrált Tüzesgép c. művében mutatta be a magyar érdeklődőknek a gőzgép történetét. A technikatörténeti irodalomban a legnagyobb ilyen tárgyú munka Conrad Matschoss Die Entwicklung der Dampfmaschine I—II. 1600 oldalon, kétezer vonalas ábrával és fotóval illusztrált könyve. Más országokban is adtak ki ilyen, bár kisebb terjedelmű könyvet (Dickinson és Rolt munkái). Ma már aligha lehet nagyobb, vagy csak hasonló művet is írni, hiszen a II. világháború bombaviharaiban rengeteg dokumentum elveszett, megsemmisült (például a selmeci gőzgépek dokumentációja), régi szakemberek meghaltak stb. Ezért kell különös örömmel üdvözölni ezt a szép könyvet, amely rendkívül tanulságos ábrákkal magyaráz meg olyan fogalmakat, amelyek a mai technikusoknak már idegenek. Ki látott kötélhajtást, transzmissziót, kazánkovácsot munka közben, hengerfúrást, stb., stb. Nem egyetlen szerző, hanem munkaközösség dolgozta fel a tárgyat. Alulírott véleménye szerint mégis jobb, ha egyetlen szerző ír meg valamely könyvet, hiszen így biztosítható az egységes koncepció, stílusegység, felelősség kérdése stb. Jó magyarázó ábrák érzékeltetik Savery gőzszivattyúját, Papin próbálkozását. Newcomen-nel kapcsolatban megemlíti Polzunov-ot, aki himba helyett csigákat használt. Az első gőzgépekkel kapcsolatban megemlíti Faller Jenő cikkét a Bányászati Lapok 1957. évfolyamából. (Az első gőzgép alkalmazása hazai szénbányászatunkban Brennbergbányán.) A gőzgép kinematikájával foglalkozó nagy tanulmányt nem említi (Kinematics of Mechanism from the Time of Watt Eugen Ferguson-tól a Smithsonian kiadásában 1962-ben), melyben taglalja a Pafnyutyij Lvovics Csebisev orosz professzor tanulmányait elsősorban az egyenesbevezetés problémaköréből. Ezzel kapcsolatban említsük meg, hogy Eötvös Loránd, mint fiatal professzor megindította a Műegyetemi Lapok-at, melynek első számában éppen a Watt-féle parallelogrammáról értekezett a tudós szerző. Tudósnemzedékek elemezték a egyenesbevezetés kinematikáját s ma talán azért nem foglalkoznak vele, mert himbás gőzgép már sehol sem dolgozik. A könyv jó betekintést nyújt a gőzgépgyártás kezdeti idejének problémáiba, amikor még a hengerfúrás, kenés, tömítés, szegecselés, tűz- és lángcsövek készítése komoly műszaki feladatok voltak. Különösebb „olvasmányosságot", érdekes story-kat ne várjunk, szakértő, de sótlan szerzők óvakodnak attól, hogy szép könyvük kölcsönkönyvtárak szétolvasott példánya legyen (ők már ilyenek). Foglalkozik a könyv a bányászat, textil-, kohóiparral, fúvógépekkel, gőzkalapácsokkal hengersorvonó gépekkel, a körtolattyúkkal. Billenőhengeres gépekkel kapcsolatban jut eszünkbe, hogy a pesti propellerek ilyen géppel dolgoztak (maradt-e belőlük). Felsorolják az NDK-ban levő védett gőzgépemlékeket. A könyvet mindenkinek ajánljuk, aki a nagy technikai korszak főszereplőjének — a gőzgépnek — és alkotóinak karrierjéről olvasni szeretne. Horváth Árpád