Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Műszaki nagyjaink 6. köt. (szerk. Pénzes István)

is ért. Mikoviny Sámuel — út-, híd- és vízépítő mérnök, térképész, a selmeci főiskola egyik legelső professzora — a Vág folyón végzett hidrometriai mérések alatt fázott meg végzetesen. Az ő idejében még az ingó ladik, tutaj voltak a vízmérők alkalmatosságai. Ezeket a primitív vizi jármű veket, azután az úszóhidak váltották fel. A könyv nem laikusoknak szánt olvasmány, magától értetődően a vízépítés, hidraulika lényegének ismeretét feltételezi, szakemberekhez szól elsősorban, de haszonnal forgathatja mindenki, aki a technika történetének ezen érdekes, kevéssé ismert fejezete iránt érdeklődik. Horváth Árpád Műszaki nagyjaink 6. kötet. Szerkeszti Pénzes István. Gépipari Tudományos Egyesület kiadása, Budapest, 1986. 677 oldal, ára 600,— Ft (a bekötési táblán az ár jelzés 400.— Ft-ot mutat.) Ami ma technikai szenzáció, híres találmány, holnapra múzeumi kiállítási darab lesz; a mai feltaláló, újító, „műszaki nagy" holnapra terchnikatörténeti könyv fejezete lesz. A most megjelent 6. kötet elején pársoros ismertetőben azt olvassuk, hogy matematikusokról, oktatókról, a gépészet és a villamos vontatás alkotóiról, kiváló lisztvegyészekről szól ez a kötet. A könyvsorozat szerzői dicséretreméltó szorgalommal és szakértelemmel megírt tanulmányai — mint az eddigi kötetekben is — áttekintik a magyar tudományos és műszaki élet alkotóinak, szervezőinek, íróinak, pedagógusainak életét, működését. Az első tanulmányban Bolyai Farkasról szólva idézi János jellemzését apjáról, aki — szerinte — „pomologus, kertész, erdész, borgazda, bororvos, betegeket elektrizáló és általában doctor is olyan nagy, hogy a rendes doctorokat elhagyva számosan is sikerrel hozzá folyamodtak. Egy szóval belőle csaknem minden kitelt volna, ha idejét, erejét, kedvét, tüzét célszerűbben használta ... volna". Bolyai Farkas műszaki újításairól, találmányairól szólva felbukkan az „elektromos pásztor" ötlete (áramütéssel riasztotta el a bivalyokat kertje kerítésétől). A tanulmány ismerteti Bolyai Farkas tanulmányait a matematika és geometria területén, az általa tervezett kályhákat (fényképüket az ismert marosvásárhelyi tanárnő, Bolyai kutató Oláh Anna készítette). Kalmár László matematikus után Fonó Albert önéletrajzi írását olvashatjuk, akinek sokrétű munkássága a reaktív hajtóművek területére is kiterjedt, légitorpedót tervezett csakúgy, mint „légsugármotort". Fonó felveti a kérdést „ki alkalmas a mérnöki pályára". Szól még a mérnöki etikáról, szabadalmakról. Verebély Lászlóról szóló fejezet mottójaként ez áll: „Verebély László, az országos villamos energiaellátás, az 50 periódusú nagyvasúti villamosítás megvalósítója, a villamosművök, a nagyfeszültségű technika és a villamos vasutak úttörő egyetemi tanára". PattantyúsÁbrahám Imre (a hallgatók Patyi bácsija) a mottó szerint „ ... sokoldalúan képzett kiváló kohómérnök, főiskolai, majd egyetemi tanár, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár újjáépítője" Korbuly János a járműgyártás, bányagépek, dömperek stb. tervezője. Szőke Béla gépkonstruktőr, feltaláló, szakíró, a Műszaki Nagyjaink sorozat szervezője. Zorkóczy Béla az elektródagyártás kifejlesztője, hőkezelő, ötvöző és hegesztőszakember, a 'Műegyetemen a Mechanikai Technológiai Tanszék szervezője. (E sorok írójának személyes élménye. Még a háború alatt, mint a Hubert és Sigmund gyár műszaki vezetője végigvezetett a gyáron és — érdeklődésemre — a rézkohó szerkezetét és működését elma-