Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Tringli István: A Habsburg-monarchia központi bánya- és pénzverésügyi igazgatása 1713–1848

Látszólag nem történt más, mint 1751-ben: az egyik — ráadásul ugyanattól a főnöktől vezetett — hatóságtól áttették a jogköröket egy másikhoz. Hogy mégis egyéb, szorosabb kapcsolat is kialakult a szervezetek közt, az éppen azt bizonyítja, hogy a személyes felső vezetésnek még mekkora szerepe volt á hivatali életben. Az udvari kamara és a kollégium könyvelőségének főfelügyeletét e

gy egységes udvari könyvelőség, a Hofbuchhalterei végezte, most ez az addig laza kapocs szorosabb lett. A két hivatal kancelláriája is szorosabban együttműködött, csak a kiadványokat különítették el egymástól (29). Innen már csak egy lépés volt az önállóság elvesztése. Königsegg-Erbs betegsége miatt képtelen volt a rábízott hatóságok mindegyike fölött felügyelni. A kollégium vezetéséről 1757 elején lemondott. A korszak egyik legtöbbet, idézett forrásából, Khevenhüller főudvarmester naplójából arról értesülünk, hogy a hivatal 19 millió forintos hiányának is szerepe volt ebben, melynek nagy részét Königsegg-Erbs sikkasztotta el. Valószínűbb, hogy ebben az esetben a bécsi pletyka nem éppen megbízható értesüléseinek és az udvarmester személyes ellenszenvének lehetünk tanúi (30). Helyébe az addigi alelnök, Haugwitz lépett, aki a monarchia 1749-ben — az új, centralizáló szisztéma jegyében — létrehozott egyesített közigazgatási-pénzügyi főhatóságának, a Directorium is publicis et cameralibus-nak az elnöke is volt. A január 18-án kelt kinevező okirat ugyan hangsúlyozta egy részről azt, hogy szoros kapcsolat van a pénzverési- és bányaügyek, valamint a többi kamarai ügyek közt, másfelől azonban a leghatározottabban arra utasította az ezen ügyekben járatos Haugwitzot, hogy a kollégium ügyeit állandóan elkülönítetten tárgyalja és őrizze meg annak sajátos udvari bizottsági állását. A személyi összekapcsolás azonban — mint már láttuk — szervezeti konzekvenciákkal is járt. Az év végén az ügyintézés szükségtelen hosszadalmasságának indokán több Hofstelle-állású kommissziót a Directoriumba olvasztottak; a bánya- és pénzverésügyi kollégiummal is ez történt. A végrehajtásnál azonban ügyelni kellett arra, hogy az egyesített hatóságok korábbi aktivitásukat megőrizhessék, azaz csupán formai átalakításukra került sor (31). A hatóság hivatalos neve Directorium in Münz- und Bergwesenssachen lett (32). Nem sokáig maradt a Directorium keretén belül. Még a következő év közepén, 1758. augusztus 4-én a Ministerialbancodeputation és a Kommerziendirektorium (kereskedelmi igazgatóság) elnökének, Rudolf Chotek grófnak adták át. Elsősorban a bányajövedelmeket terhelő hatalmas adósságok tették ezt a rendelkezést szükségessé, ezt mutatta az is, hogy a többi ügyet, amit Königsegg-Erbs a Directoriumnak adott át, most nem helyezték ide tovább, azok maradtak Haugwitz felügyelete alatt. Ilyenek voltak az erdélyi kamarai és a bánáti ügyek (33). A pénzverés- és bányaügyi udvari kamara: széles jogkörű kamarai bizottság 1760-ban a birodalom egy újabb nagy belső reformsorozat előtt állt. A haugwitzi reformok a külpolitikailag jól előkészített hétéves háború hátországának nem nyújtottak megfelelő alapot. Az új reformokat Kaunitz neve fémjelezte, aki eddig csak diplomáciával foglalkozott. Nem tért vissza az 1749 előtti rendi kormányzathoz, de decentralizációt kívánt, mondván, a Directorium nem tudta ellátni a szerteágazó állami feladatokat megfelelő gyorsasággal. Ezt belső, terü-